Amikor "tökéletes" embereket látok, egyből oda az önbizalmam, mit lehet tenni ez ellen? Több lenn

Szeresd magadat:

https://www.youtube.com/watch?v=WA8j_b5WTys

Cristiano Ronaldo nagyságrendileg ugyanannyi eséllyel indult el az életben, akár csak te, vagy mi mindannyian... Sőt, ha szigorúan vesszük, akkor hátrányból: az édesapja alkoholista volt, emiatt gyakran tartotta rettegésben a családot, relatívan véve szegénységben, épphogy létminimumon éltek, annak tudatával kiegészülve, hogy Dolores asszony a terhesség során még az elvetetésen gondolkozott, mert ezek mellett a körülmények mellett nem volt biztos abban, hogy a születendő kis Ronaldónak megfelelő életet tudna-e biztosítani...

És mindezen tényezők mellett önerőből a csúcsra tudott jutni. Mert úgy döntött, hogy abból szeretné kihozni a legtöbbet, amit a legnagyobb élvezettel, szeretettel, és tisztelettel csinál: a focitból. Cristiano nem titkolja sikerének titkát: a karrierjét érintő kérdések során következetesen elmondja minden alkalommal, hogy ő nem hisz a 'tehetség'-ben. Úgy véli, 'tehetség' nem létezik; amivel elérte számtalan sikerét, az rengeteg munkának, tenni akarásnak, elszántságnak, kitartásnak és gyakorlásnak a gyümölcse. (— Ez egy nagyon összetett filozófiai kérdés, viszont kétségtelenül van benne ráció... Hiszen mindaz, amit 'tehetség' címén tartunk nyilván az életben, az voltaképpen 'fogékonyság' inkább... Hiszen nem úgy született, hogy mindezen tudásnak birtokában lenne. Nagyon hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy lehengerlő képességeire szert tegyen. A 'tehetség' annak a vonzódásnak, fogékonyságnak és érdeklődésnek felel meg, amit a labdarúgás iránt érez.)

A gyermekként megszerzett érdemeivel tudott elindulni a futball világában. Eredményeinek köszönheti, hogy felvételt nyert azokba az intézményekbe, ahol a kezdeti tanítását, képzését kapta... Nem ismeretség által, nem pénzbeli támogatással vette kezdetét karrierje, hanem tisztán önerőből. Az első lépcsőfoktól indult el a létrán, és vette kezdetét az útja felfelé...

Ugyanonnan indultatok... Ha teszel a céljaidért, és kitartassz, akkor neked is ugyanannyi esélyed van arra, hogy elérd őket. Nincs új a nap alatt...

Szerintem ezzel mindenki így van!

Én amikor az életben látok ilyet: mentálisan normális (legalább komolyabb furcsasága nincs), szívesen tanul, de nagyon jó az agya, neki tényleg elég két délután a legnehezebb zh-hoz is, akár az ötöshöz is; kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, de ha nem, méltósággal tud továbblépni. Jó agya és adottságai miatt könnyen elhelyezkedik, jó munkákat kap. Plusz még egészséges is.

Na én azért őszintén szólva irigylem az ilyeneket.

Én csodálom azért amit elért meg szeretem, de most ezen kikerekedett a szemem. :D A foci azért nem a világ közepe, rohadt szép eredményeket ért el, de nem ő szarta a világot. 70 év múlva ilyenkor már réges rég meg lesznek döntve a rekordai, vagy már nem is lesz népszerű a foci a technológia fejlődésnek köszönhetően, hiszen abban a full moderm világban aligha fog majd valaki manuális labdát rúgdosni. Kb olyan lesz akkor a világnak mint most nekünk Puskás. Elvétve megemlítik a nevét, azt' kész.

Nézd meg a Forbes listáját, rengeteg ember sokkal gazdagabb és befolyásosabb nála, pedig őket még hallásból sem ismered, pedig rájuk aztán van miért irigykedni :D Ezt most nem azért mondtam hogy tovább romboljam az önbizalmad. De gondolj a politikára, a történelemre, a világot fenyegető veszélyekre, az eddigi találmányokra, az univerzium nagy titkaira, vagy akár csak zenészekre, színészekre, máris látod, hogy Ronaldo hogy eltörpül ezek mellett, ő is csak egy csepp a tengerben, nem egy félisten.

Folytatom az előző választ: Ennyi erővel Kolombusz Kristófra is irigykedhetsz, mert ő aztán magasról veri Ronaldo sikereit. Rá mindig mindenki fog emlékezni amíg világ a világ, Ronaldo góljaira aligha. De pl. Hitler is népszerűbb, mert ő még ma heves érzelmeket képes kiváltani az emberekből, Ronaldóról 70 év múlva már csak nyugtázzák hogy hú de ügyes volt és kész.

Lehet, hogy nem jó példákat mondok, csak tényleg érzékeltetni szerettem volna, hogy vannak nála híresebb, nagyobb emberek is akiket tényleg lehet miért irigyelni (na nem Hitlerre gondolok :D )

Csupán azért érzel így, mert egy időben élsz vele. De nem rég még nem volt ilyen nagy szám, és nem is sokáig lesz az.

Megkísérlem rövid óaszefoglalni az előző két válaszomat, hátha úgy jobban átjön amit mondani szeretnék:

A sport csak egy kis része a világnak, ennek egyik ága a foci pedig mégkisebb. Megnézed a meccseit, hogy milyen autói vannak és kész, továbbálsz, folytatod az életed. Ezt teszi egy szegény bolívia kisgyerek is, meg egy gazdag francia diplomata is.

Csak azért rombolja az önbizalmad a sikerei (vagy a többi hasonló ember sikerei), mert vele (velük) egy időben élsz. Ha ma 120 évre néznél utána, már nem váltana ki belőled ilyen érzelmeket, nyugtáznád hogy volt ilyen és kész.

Ronaldo 70 év múlva pont annyira fogja érdekelni az embereket, mint ahogyan 70 éve. Csak egy kis darabja a világnak ami jön és megy, nem egy maradandó, mindent és mindenkit felülmúló istenség.