Hogyan maradjon meg a jókedvem, önbizalmam állandóan? Hogyan védekezzek a negatív emberek ellen?
Az a helyzet, hogy nagyon kevés önbizalmam van (ami leginkább a szüleim és egy rossz párkapcsolatom miatt alakult ki).
Próbálom rendbe hozni magam, mert az utóbbi 2 párkapcsolatom is az önértékelési problémáim miatt ment tönkre.
Így, hogy jó az idő, stb valaminek hatására napok óta nagyon jól érzem magam a bőrömben. Büszkén járok az utcán, nem foglalkozok mások rólam alkotott véleményével, elismerem ha egy másik lány is szép, de ettől függetlenül nem érzem magam kevesebbnek nála (ezek nálam fejlődésnek bizonyulnak).
Viszont haza érek, és anyukám negatív hangulata azonnal átragad rám. Ha magamtól elkezdek valakinek, de leginkább neki mesélni, a napomról és élményeimről, egyáltalán nem tudja átérezni (ha jó kedvem van nagyon lelkesen tudok mesélni - ez is fura számomra, mert eddig nem "mertem" ilyen lenni, és látszik rajtuk, hogy nekik is fura ez tőlem, szinte hülyének néznek). Ha a problémáim mondom el neki azt sem tudja komolyan venni (mindig az ő életével jön, hogy az mennyivel rosszabb volt az én koromban ő mégsem panaszkodott). Egyszerűen csak azt szeretném, hogy olyan emberek is komolyan vegyék a problémáim akik még nem élték át ugyanezt... Túl nagy kérés ez már a mai világban?
Nagyon szeretem őket, és a családom, de ha így jobban érzem magam, a viselkedésével, mindenre a negatív kéretlen véleményével nagyon le tud húzni.
Még nem tudok elköltözni, de ha el is költöznék, és vissza látogatnék hozzájuk akkor is ugyan ez a hangulat fogadna.
Mit tegyek, hogy ne tudjon befolyásolni?
Mit tegyek, hogy állandóan legyen önbizalmam és nem csak ha sok minden jól alakul?
Nagyon szépen köszönöm annak aki próbál segíteni!
Szia!
Az önbizalom és az öröm nem egy olyan dolog, amit egyszer elég megszerezni és az kitart életed végéig.
Nap mint nap érik támadások a személyiséget, negatív emberek - ahogy írtad - mindig érkeznek és támadnak.
Az én anyám hasonlóképpen nem vesz komolyan, vele őszintén nem is igazán lehet beszélgetni, mert őt is iylen módon nevelték. Lehet, hogy szeretne szeretni az anyád, de nem tudja, hogyan.
Azért szeretnénk állandó önbizalmat, hogy jó színben tűnjünk fel, de ez senkinél sem egy örök állapot.
Boldogság nincs boldogtalanság nélkül, duális a világunk, polaritások közé vagyunk zárva, ahogy éjjel és nappal, sötét és világos, úgy fájdalom és öröm, jó és rossz. Jókedved úgy lehet mindig, hogy az úgynevezett üdv állapotába kerülsz, ehhez magasabb tudati szintre kell lépni, ez olyakor egy(vagy több -ha valaki ebben hisz) élet során sem mindig sikerül.
De ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme, vállald a szomorúságod, a fájdalmad, mondd ki hogy bántottak, és kezdj el magadból építeni - bármit.
Első lépés, hogy elkezded őszintén szeretni magad.
Elkezded felismerni, hogy nem vagy rossz. Bár szubjektív, de koncentrálj a pozitív tulajdonságaidra.
Ha igaz, hogy mi többnyire a körülöttünk lévő környezet mintája vagyunk, akkor ezt az önbizalomhiány is egy gondolkodási szokás.
Szerintem az ember csak önmaga által tud igazán boldog lenni. A többi, külső dolog, ember, stb. bizonytalan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!