Csak nekem van az a benyomásom, hogy a tanultabb emberek lenézik azokat, akik valamilyen kétkezi szakmában dolgoznak?

Tanultabb, a szakán, meg a szakmájában.

Ami miatt valaki értelmesebb, okosabb, tanultabb lesz, az az érdeklődés, meg az életkor.

Nem hiszem, hogy fel kellene néznem egy hídtervező mérnökre, aki pl sík hülye a politikához, történelemhez, irodalomhoz, természettudományokhoz, stb.

Van idős ismerősöm, akinek 8 általánosa van! de nincs olyan tudományág, amihez ne tudna hozzászólni.

Férje a falra mászik tőle, amikor műveltségi vetélkedők vannak a tv-ben.

Nem nézek le senkit, főleg nem az alapján, hogy mit tanult, vagy mit nem.

De véleményem azért kialakul az emberekről, főleg azokról, akik így általánosítanak, mint te. Ebből például látom, hogy elég durva általánosításokra hajlasz, talán sérelmek értek... Máskor a munkájuk minősége alapján alakítok ki véleményt emberekről. A munkahelyemre pl. felvettek egy új takarítónőt, aki hanyagul dolgozik. Az asztalon, amit letörölt csíkok maradnak, ha a WC-t takarítja, az ülőkét nem hatja fel és törli le, az szobákban az ablakpárkányt szintén nem jut eszébe letörölni, stb. Ráadásul össze tudom hasonlítani az előző takarítóval, aki mindezeket megtette, pesig senki nem mondta el neki aprólékosan, mit kell érteni a "takarítsd ki a szobákat és a mellékhelyiségeket" kérésen.

Szóval megállapítottam, hogy a hölgy nem a takarítók gyöngye. Ettől egyébként továbbra se nézem le, udvariasan beszélek vele, csak unom, hogy úgy kell irányítani, mint ha a a kamasz gyerekemet akarnám rávenni, hogy tartson tisztaságot. Igaz, a gyerek még pofákat is vágna, amit a mi kollégánk nem tesz.

Fiatal vagyok, voltam gyárban és apám is gyárimunkás. Én viszont sokat tanultam, és pénzügyi területen dolgozom már. Apám olyan alapvető dolgokat nem tud, annyira nem járatta soha az agyát hogy hatalmas szakadék van közöttünk. Én megtanultam normálisan kommunikálni a másikkal, érthetően, míg ő a vitákat úgy rendezte le mindig is ahogy a munkahelyén látta: az "nyer" a vitában, aki hangosabb.

A gyárban szintén folyamatos ovis szintű csipkelődés, ordibálás, én mint fiatalt pedig szét csesztettek. Volt egy öreg munkatársam akinek a feladata az volt hogy segítsen, de volt hogy jól csináltam mindent de annyira a hibát kereste bennem hogy rá fogta hogy nem jó, utána le is szidták.

A mostani munkahelyemen olyan értelmiségiek vannak, hogy rengeteget tudok tőlük tanulni. Nyugodtak, bármiről lehet velük beszélni, már három emberhez csak úgy oda mentem érdeklődni az életük iránt, és jóban lettünk.

Úgy gondolom, hogy ahhoz hogy valaki tanuljon, és szellemi szakmában dolgozzon, hogy a pénzt beossza és befektesse, ahhoz kell egy bizonyos értelmi szint. Apámnak mellesleg egy rakat hitele van amit élete végéig fizethet, mert gondolkodás nélkül felvette.

Szimplán ilyen tapasztalatok miatt nem nézem le a kétkezi munkásokat, de nagyjából tudom milyen a többségük. Viszont diplomások között is akad tényleg nagyon bunkó ember, ahogy a kétkezi munkás édesanyámnál jobbszívű embert szinte nem láttam életemben. Hiába hogy nem olvasott, mégis annyira kedves, nyitott, hogy bármiről lehet vele beszélgetni, max. Nem szól hozzá annyit.

Aki kétkezi munkából él, és nem hulladék a minőség, amit ott hagy, mint a jelenlegi építési vállalkozók 3/4-e, akkor megbecsülik.

A szomszédunkban van egy vízvezeték szerelő. Kiszállás 8000, meghúz 2 csavart, 2 hét múlva újra rossz a cucc, újra kiszállás 8000. Na az ilyent nem azért nézzük semmibe, mert kétkezi munkás, hanem azért, mert átveri az embereket.

A másik szomszédom román vendégmunkás. Építkezésen dolgozik. Nem ad ki hulladékot a kezéből. Emellett gyümölcsöt és zöldséget termel és azzal piacozik. Bármit kér, segítek neki, mert ő ember feletti ember. A két szomszédom a két véglet. A bunkó szakmunkás, aki inkább ne dolgozna, mert csak kárt csinál és a végletekig lelkiismeretes valódi szakember arany szívvel.

Most jöhetnek a tippek, melyik él jobban?

A válasz a költői kérdésre az, hogy a társadalom többre becsüli a gazembereket, mint a rendes embereket.