Ismertek olyan embert, aki felnőttkora ellenére is folyamatosan tanul valamit, valamilyen iskolába mindig jár?

én pl állandóan tanulok iskola nélkül is

hobbi szinten játékfejlesztéssel foglalkozom

több olyan embert ismerek akik otthon maguktól, önszorgalomból tanulnak, pl gyári munkást aki modellezést tanul, elég jól is megy neki, több programozást tanuló embert ismerek (közülük páran beiratkoztak képzésekre is)

nyelviskolába jár több ismerős (ez eléggé felkapott lett mostanság)

van olyan aki nem rég iratkozott be egy főző tanfolyamra :D

Én ismerek olyan 40es nőt, aki 3 gyerek után sem hagyta abba azt, hogy folyamatosan fejlődjön, három diplomája van, szuper munkája, újabbnál újabb hobbikat próbál ki, sokat utaznak a családdal, nem riadnak vissza a költözéstől, ha egy újabb, jobb munkalehetőség ezt kívánja meg, a gyerekei nagyon intelligens és talpraesett fiatalok stb.

Szerintem nem feltétlen kell indíttatás, nem kell felnőttként beletörődni abba, hogy na, eddig fejlődtem, és akkor most a 25-30 évem tudásával élem le az életem másik felét, szerintem ez elég buta hozzáállás. Akinek van affinitása meg energiája, pénze meg ideje az ilyenekhez, nyugodtan csinálja.

Én eredetileg művészeti iskolát végeztem, mégis a hobbi programozásból jutottam el oda, hogy webfejlesztéssel foglalkozom. Emellett nem hagytam abba a rajzot, festészetet sem, évek óta járok szakkörre, ahol gyakorolhatom a modell utáni rajzolást.

Az olyan hobbi jellegű tevékenységek, amiket magas szinten tudsz űzni, ugyanakkor nem használod pénzkereseti forrásként a legfelszabadítóbb élmények közé tartoznak, mert jó érzéssel tölt el, hogy teremtesz/tudsz valamit (legyen akár egy jó kaja vagy csak egy fióknak írt gondolatsor, netán egy itteni kérdésre adott válasz körültekintő megfogalmazása :) ), ugyanakkor nem szorítanak határidők, nincs másoknak való megfelelési kényszer.

"Jó pap holtig tanul." - tartja a mondás, és szerintem is, az önművelés egy boldog, kiteljesedett életnek elengedhetetlen része.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, én is ilyen „élethosszig tanulós” típus vagyok (illetve remélem, az is maradok), és örömömet lelem a tanulásban, kíváncsi vagyok mindenre. Az már csak plusz öröm, hogy az élet azt igazolta vissza számomra, hogy semmilyen megtanult dolog nem „vész kárba”, még az egymástól teljesen különbözőnek tűnő szakterületek tudásanyaga is kompatibilis bizonyos téren.

Egyébként nemrég meghallgattam egy előadást a jövő munkahelyein szükséges skillekről, ahol kihangsúlyozták, hogy a rugalmasság, a tanulási készség és a szociális készségek lesznek azok, amik valakit értékes munkavállalóvá fognak tenni egy olyan korban, mikor a számítógépek egyre több ember munkáját veszik majd át.

Én is ilyen vagyok, most épp nyelvet tanulok. :)

Indíttatás? Hát mert tök jó!