A mai fiatalok miért nem félnek a felnőttektől?

Én is provokációnak érzem a kérdést, az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy színtiszta trollkodás.

Ha a szemedben mindenki egyenlő, ahogyan írtad, abból következnie kellene annak is, hogy az EMBERT ugyanannyira tiszteled a tizenévesekben, mint a veled egykorúakban és a nálad idősebbekben, ergo nem beszélsz úgy valaki másról ismeretlenül, mint egy darab szarról, függetlenül attól, hogy hány éves. Magyarázol az élettapasztalatról, de fingod sem lehet, megélt-e korábban olyasmit a veled szemben álló fiatal, amit te soha nem fogsz. Könnyen lehet, hogy valamiről hitelesebb, megalapozottabb véleményt (gondolatszabadság van, tudod, ez alapvető jog a demokrácia megszületése óta) képes formálni, mint te, szimplán azért, mert zsenge kora ellenére több köze volt hozzá. Röhejes, hogy még a bűnözést is valami modern, 21. századi, kizárólag a fiatalságnak köszönhetően létező jelenségnek próbálod beállítani, miközben az egyidős az emberiséggel és a világ összes eddigi társadalmának a része volt.

Mi fáj neked ennyire? Hogy anno több csorbát szenvedett a szabadságod, mint a mostaniaké? Irigyled őket? Igazságtalannak érzed, hogy velük ellentétben te nem részesülhettél el nem nyomó bánásmódban? Vagy mi a baj? Akarsz beszélni róla?

(Btw, én kamaszkoromban nem azért hagytam ki a köszönést sok esetben, mert lenéző lettem volna, hanem a nyamvadt szociális fóbiám miatt, aminek hála már attól totál leblokkoltam, ha rám nézett valaki, akit nem ismertem elég közelről. Nyilván megvolt az oka annak, hogy ilyenné váltam, de látod, erről sem tudhatsz semmit, mégis ítélkezel, mert a kifacsart logikád kizárólag a nagybetűs Felnőttekkel szembeni "ki tudja, min ment keresztül" toleranciát engedi meg, így pont csak azokat vonod felelősségre a saját viselkedésükért, akik szerinted még az önálló véleményformáláshoz sem elég érettek.)

#59

Nem azt mondtam, hogy mindent tudok, csak nem kell már nevelgetni ;) Tudok viselkedni és ismerem az illemet. A felnőtt élet nehézségei már más kérdés, de tudom, hogy nem happy minden.

Ne lepődjön meg a kérdező azon, hogy itt mindenki szociális fóbiában és egyéb társadalomtól elszigetelő betegségekben szenved. Itt tudnak érvényesülni.

Aki barlangban és számítógépen szocializálódik, abból lesz ilyen ergya antiszoc.

A számítógép elől kilépve már nem tudnak érvényesülni és kommunikálni élő emberekkel, ezért inkább visszamenekülnek a szobába. A korábbi generáció nem tudott így elbújni a problémák elől, azokat meg kellett oldani. Persze nem is babusgatták őket ennyire, amivel ma nem hogy segítenének nekik, inkább csak ártanak.

Ráadásul tömik őket hangulatstabilizátorokkal, szorongáscsökkentőkkel, antidepresszánsokkal és nyugtatókkal, amitől aztán még kevésbé néznek ki emberinek és még jobban elszigetelődnek a társadalomtól.

Öngerjesztő folyamat, amire nincs segítség. Ma már minden létező dologra kitalálnak egy újfajta betegséget, hogy az ember semmiképp nem érezze normálisnak magát. Aztán jön a babusgatás, felmentés a feladatok alól, majd a gyógyszerkísérletek, amiket a pszichiáterek örömmel hajtanak végre, hisz ebből élnek.

Utána pedig felteszed a kérdést, miért van annyi zabolázatlan és neveletlen gyerek? Ezért.

Én sem fogok senkit sem tisztelni csak azért, mert idősebb, de ettől függetlenül az alap tiszteletet megadom még akár egy nálam fiatalabb személynek is, nem csak az idősebbeknek. Viszont azt ne várja el tőlem senki sem, hogy köszönjek minden egyes embernek az utcán. Még egy kisebb városban vagy faluban oké, ahol elmegy 10 percenként 2-3 ember, de például Budapesten? Állítom, a 99%-a mégcsak nem is figyelne rám, vagy nem is köszönne vissza.

Suliban is, köszönök én ugyan minden tanárnak, de a fele nem képes vissza köszönni. Aztán persze ha meg egyszer véletlenül nem köszönök, mert másra figyelek és nem veszem észre a tanárt, akkor meg világvége van.