Miért jó mindig visszahúzni a másikat?

Tudom, hogy sokan ezt a visszahúzást tipikus magyar tulajdonságnak tartják, én nem értek vele egyet hogy az lenne, szerintem csak egy ostoba általánosítás ez is.

Viszont a jelenség valós.

24 éves vagyok, 3 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen amit szeretek, vagyis inkább szerettem sokáig.

Nem egy nagy tudomány, a fizetés eléggé átlagos, azt is inkább alulról súrolja.

Eddig elvoltam, de nem az életcélom,hogy nyugdíjba menjek innét.

Kinéztem egy új állást, ahol igazából mindig van felvétel, és jobban lehet keresni sokkal (persze többet is kell dolgozni)

Rengeteg előnye de sok hátránya is van ennek az új állásnak a mostanihoz képest.

Mérlegeltem, és igazából biztos hogy váltani fogok, de még nem tudom mikor, nem akarom elkapkodni.

A környezetemben viszont nagyon sokan ellenzik a munkahely váltás mert a biztosan váltom le ahol megbecsülnek és jó munkaerőként tartanak számon.Főleg az idősebb korosztály akar lebeszélni, így a szüleim is.Hogy nem mondanak semmit, majd rájövök, elszáll a rózsaszín felhő, sokáig hittek ők is a jobb életben stb...

Na és ezt nem értem...ez úgy feltud húzni.Akkor örökké maradjak itt mert úgysem leszek milliárdos?Éljem le úgy az életem,hogy elég nekem ennyi pénz, elég ez a kicsivel átlag alatti monoton lét?

Mert így biztos,hogy nem fog változni az életem.

Természetesen lehet igazuk lesz, és befürdök az új munkával és visszasírom a régit.Viszont nekem van hitem, hiszek magamban és hiszek a lehetőségekben, pedig sok elutasítást kaptam már fiatalkorom ellenére, de nem értem hogy miért kell visszahúzni a másikat?

Nem vagyok benne biztos,hogy ezt a munkát akarom csinálni, csak azt tudom hogy itt több a pénz.Nincs családom, nem felelek senkiért csak magamért.40-50 évesen ugráljak a munkahelyek között vagy most?

Miért így állnak hozzá az emberek?

Bárkinek ha van hasonló története szívesen elolvasom, bárhogy is alakult.

Ezen kívül minden érdemleges hozzászólás jöhet vélemény/történet stb...

Köszönöm!