A naivitásról hogyan lehet "leszokni"?

Már felnőtt vagyok, szóval kinőni belőle valószínűleg nem fogok. Értek is már negatív élmények, és nagyon gyakran pont amiatt kerültem kellemetlen helyzetbe, mert naiv voltam. Mégis, még akkor is, amikor folyamatosan látom, hogy értelmetlen, akkor is állandóan bízom az emberek jóindulatában, őszinteségében ("mi oka lenne" alapon), és képtelen vagyok elfogadni, felfogni, hogy az emberek nagyon gyakran csak azért, mert megtehetik, gonoszak egymással és keresztbe tesznek a másiknak, hiába hogy az nekik semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint normálisan kezelni a helyzetet. Alapvető jót feltételezek mindenkiről, minden helyzetbe gyakorlatilag vakon rontok bele, mert hiszen mi baj lehetne, én nyitott vagyok, őszinte, jót akarok, akkor a másik miért ne állna hozzám ugyanígy. És általában nem így szoktak hozzám állni mások, és mindig csalódok. De sosem tanulok, a következő helyzetbe is ugyanígy megyek bele, mert bár ésszel felfogom, hogy nem mindenki olyan, mint én, a döntéseimet képtelen vagyok ezzel a tudással együtt meghozni, ha a szívem mélyén továbbra is bízom az alapvető emberi jóindulatban. És pont emiatt félni sem félek a konfliktusoktól, hiszen mindig naivan bízom a pozitív kimenetelben, szóval még csak visszatartó ereje sincs, hogy akkor legalább kimaradok a bajból..

Erről hogyan lehetne leszokni? Vannak valami önsegítő könyvek, vagy youtube-videók, amikkel ezen tudok segíteni?