Ti mit tennétek ebben a helyzetben?
Mivel süt belőle az önsajnálat, így semmit.
Egyébként nagyon egyszerű alapkérdés. Az a gyógyszert miért nem lehet 3 havonta beadni, miért csak évente?
Először is felhagynék az önsajnálattal.
Utána meg élném a mindennapokat, ahogy lehet.
Ha ebben a helyzetben lennél szerintem te sem ezt írtad volna.Na mindegy, kár volt kiírni a kérdést.
Jelezném nem kell írnia senkinek.
Én nem sajnálnám magam ennyire. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az emberek akik helyében nem lennék, mert olyan betegségük vagy testi fogyatékosságuk van, mégis nevetnek, élvezik az életüket úgy ahogy van nekik. Én örülnék, hogy csak időnként tünetmentes vagyok.. Követném azok példáját akik maguktól is keresik a megoldást, küzdenek.
Mondjuk nem tudtam kitalálni milyen betegségről beszélsz, így nehéz bármit is írni vagy tanácsot adni.
De mindig ott van követendő példának a szomszédom fia, aki 18 évesen balesetet szenvedett, és deréktól lefelé lebénult. Ma már 24 éves, de életvidám srác.. A jót látja mindenben, és éli az életét. Van barátnője is, munkája is. Bírom nagyon az élni akarását..
Én is "csodatévő koktélokat" kapok egy gyógyíthatatlannak mondott betegségre. Rendszeres kezelés (heti szintű) mellett tünetmentes lettem, aztán azóta változó...
Amikor a legsúlyosabb volt és nem tudtam otthonról kimozdulni, távmunkát végeztem megtanultam még egy nyelvet hobbiként.
Szóval el tudtam foglalni magam.
Dolgokról persze most is le kell mondanom, pl. gyerekvállalás.
23 voltam, amikor diagnosztizáltak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!