Milyen anyagi helyzetben nőttél fel? Milyenben élsz most?

A 70-es években voltam gyerek. A szüleim jól kerestek a TSZ-ben és otthon is volt egy jól menő háztáji gazdaságunk. Az akkori módosabb gyerekek közé tartoztam, persze a munkából már korán kivettem a részem. A többiek csodálkoztak ha új karórát hordok, vagy ha osztálykiránduláson mondjuk lábszelepet veszek az otthoni öntözőszivattyúhoz és meg sem nézem az árát, ahogy az ajándéktárgyaknak sem.

A 90-es években a fősulin már városon laktam és kissé szegényebbnek éreztem magam. Szokatlan volt hogy a panellakást nem tudom családi házra váltani, pedig ugyanannyit dolgoztam mint régen, sőt valójában többet és komolyabb munkakörökben. Ma is városi vagyok, elégedett, bár van aki szegénynek tart. Ja és napjainkban azért már nézem a termékek árait is, nem úgy mint régen. Régen boltban vettem ruhát az árak nézése nélkül. Ma bevallom hogy be szoktam térni a turkálóba, hogy a nehezen megkeresett pénz ne follyon ki könnyen. Vagy régen az árak nézése nélkül bármi könyvet megvettem. Ma kikölcsönzöm és (halkan mondom nehogy meghallják :)) de otthon képes vagyok beszkennelni mert így lesz a gépemen egy ingyen példány.

Nagyjából Veled egykorú vagyok, Kérdező.

Kb. átlagos középosztálybeliként nőttem fel, bár nagyon spórolós családban.

Amióta egyedül élek és dolgozom, rosszabb. A relatív alacsony (nem minimálbér, de 200 alatti) fizetésem és egy-két nem várt dolog miatt jóformán félre se tudtam tenni, amióta dolgozom.

Gyerekkoromban azért amire szükség volt, arra futotta.

Ma már nem futná.

A '90-es években nőttem fel. Alig volt pénzünk, de komolyan ilyen zsíros kenyér volt a tipikus étrend. Ezen felül a szüleimet mindenki úgy verte át, ahogy tudta.

Én már tizenévesen elhatároztam, hogy nekem más életem lesz. Más is lett. Még nem vagyok harminc, de már hét számjegyű a fizetésem.