Mikor és miért éreztétek azt a legjobban, hogy mindjárt megőrültök?

Amikor a párom bevallotta, hogy megcsalt. Kiderítettem, kivel és lassan világossá vált, hogy az életem évek óta hazugságokra épül.

Reszkettem, bárhogy öltöztem fel. Nem tudtam aludni, nem ettem semmit. Hónapokig nyomorék voltam, állandóan sírtam, dührohamaim voltak és megpróbáltam öngyilkos lenni. Az éhezés után jött a zabálás, alkoholizálás, nyugtatózás. Teljesen elhagytam magam

Még mindig nem jöttem rendbe teljesen. Rengeteg hülyeséget csináltam, tönkreteszem a saját életem és senki nem tud segíteni, mert nem hagyom. A legtöbb barátom elmartam már magam mellől.

Tizenkettedikben, amikor neurotikussá váltam és két hónapot otthon ülve, vagy éppen orvosról orvosra járva töltöttem. Olyan volt, mintha konstans pánikrohamom lett volna, az ébredéstől kezdve az elalvásig (nyugtatóval kellett kiütnöm magam).

21/L

Nàlam amikor nem tudok mit csinàlni.

Pl nem ér ra egy csalàdtagom barataim sem, vagy épp pl en költöztem el idegenbe, es vannak a szabadnapok (nincs suli munka), eleinte kinomban màr sütivel csöngettem a szomszedhoz is be ismerkedni, csak hogy legyen mar valaki akihez szolhatok egyaltalan(netem sem volt sem tv semmi-külföldi szàllàs), mig ki nem alakult ismerettsegi munkahelyi stb köröm, kezdtem beleörülni a csendbe maganyban, komolyan körbe körbe meneteltem mint rabok az udvaron, az az erö volt bennem hogy menni kellene valahova csinalni valamit, de nincs kivel nincs hova a celtalan csavargas az nekem nem jön be, ebböl lett az hogy egy mini lakasban körbe körbe maszkaltam, mentalisan alig birtam ki azt a kint.