Hogy lehet ilyen hülye személyiségem? Nem azt az életet élem amit szeretnék:/

Örökre így marad.

Szívesen.

Vedd szerbe-számba, hogy mitől félsz, miért nem mersz társaságba menni és/vagy ismerkedni. Pl. félsz a beégéstől. Milyen életesemények, tapasztalatok vezettek ide? Egyszer mondjuk egy nagyobb társaságban történt valami, amit te úgy éltél meg, hogy milyen kínos, és hogy te milyen gáz vagy. Próbáld egy kicsit más szemmel tekinteni erre az eseményre és az életedre. Tényleg ennyire rossz volt az a dolog vagy csak felnagyítod? Valósak a félelmeid? Sokszor az is sokat segíthet a tisztán látásban, ha a gondodat nem E/1-ben próbálod megoldani, hanem elképzeled, hogy egy barátod vagy egy idegen kér ugyanebben az esetben tanácsot tőled. Így már egészen máshogy, látod a helyzetet, nem? Gondolnád ugyanazt egy barátodról, mint magadról?

Talán a legfontosabb ennek az egésznek a megértésében, ha rájössz, hogy ezt te teszed magaddal, ezért egyedül te vagy felelős, és csak rajtad áll, hogy mikor változtatsz. Csak az magányos, aki magányos akar lenni. Igenis el tudsz menni barátkozni, igenis lesznek emberek, akiket érdekelni fogsz, és akik szeretnének a barátaid lenni. Igen, lesz barátnőd. De ha eleve elutasítasz mindent, és eszerint is viselkedsz, akkor "bezárva" maradsz, és nem is fogsz igazán élni. Ezt szeretnéd? Ki kell lépned a komfortzónádból, akármilyen kényelmetlen is. Különben elrobog melletted az élet, te meg csak szorongsz magányosan. Csak gondolj bele, mi veszteni valód van? Lehet nem fogsz egyből barátnőt találni, de és? Mit veszíthetsz? Csak nyerhetsz, tapasztalatokat, emlékeket, barátokat. Ne félj ennyire.