Egyszerűen nem tudom elfogadni a felnőtt életet. Mit tegyek? 21/f

Így olvasva a nyafogásodat, a felnőtt életed nem sokban fog változni a gyerekkorodtól. Iskola helyett munka, majd amit iskola után is csináltál azt is csinálod munka után. Leülsz a gép elé, és ott élsz.

Azért mert felnőtt valaki, nem kell, hogy családot alapítson, vagy gyereket neveljen. Élhet egyedül is. a szíve joga. Azért mert valaki dolgozik, még munka után szórakozhat. Csak ugye most már nem anyuci-apuci fizeti a szórakozás árát.

Az élet ilyen. Csecsemők vagyunk, aztán bölcsöde, óvoda, majd általános iskola, gimnázium, ÉRETTSÉGI, aminek a nevében is benne van, hogy 18-max.19 év körül esedékes, ezzel válsz éretté, aztán ezzel együtt felvételi, majd egyetem... és végül irány a NAGYBETŰS ÉLET.

A fentiekben említett nagybetűs ÉLET pedig bizony arról szól, hogy - ki mikor fejezi be a nappalis egyetemet- 22-25 éves kortól sajnos a mai hatályos törvények szerint egész 65 éves korig (a mindenkori nyugdíjkorhatár eléréséig - OFF: ez szerintem lejjebb egy tapodtat sem fog menni, csak feljebb OFF vége - dolgozni kell. )

Ezen csak az változtathatna, ha örökölnél egy hatalmas, jónéhány százmilliós vagy esetleg milliárdos vagyont, vagy nyernél a lottón egy milliárdos nagyságú 5-öst(vagy a mindenkori Eurojackpoton egy 5+1, vagy 5+2 találatost.) Ebben az egy esetben az összeg annyira csillagászatira rúg, olyan hatalmas, emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy összeg, hogy aki ilyet nyer, annak - a világ bármely pontján éljen is - minden szerettének több generációig SEMMIT nem kell MUSZÁJBÓL csinálnia, mert megél az összegből meg annak horribilis kamataiból.

Ha viszont te nem vagy ilyen szerencsés kiválasztott, nem hordoz a tenyerén a Fortuna (avagy a szerencse istennője), akkor bizony nincs más választás, dolgozni kell.

Hát ja...

Szokták mondani, ilyen az élet.

Keress olyan munkát, ami érdekel, ami szórakoztat. Vagy egy hobbit, 21 vagy, sokkal több szabadságod van, mint 14 évesen, használd ezt ki :)

Lehet, még korai (persze a vélemény elég megoszló - de illik normális életet kiépíteni előtte) de egy gyerek pl elég jól értelmet tud adni az életnek.

Egyébként én sem értem, miért akar mindenki annyira felnőni. (17 vagyok) A suliban minden barátom arról beszél, hogy milyen jó lesz már egyetemre járni, én meg csak ülök, és azon gondolkozom, hogy tényleg elkényeztetett lennék, hogy ennyire jobban élvezem a gimit? Mindent megadnak a szüleim, szinte semmi felelősség, tanuláson és egy kicsi házimunkán kívül semmi dolgom, rengeteg szabadidőm....

Ne is mondd. 28 éves koromra már el is vesztettem minden motivációmat. Az iskolai barátaimmal már csak szülinapokon találkozunk, állandóan jártunk túrázni, annak vége, mert fájnak már az ízületeik, albérlet fizetése mellett a pénzem olyan lassan gyarapodik, hogy 2 életnyi idő alatt se gyűlne össze egy saját lakásnyi, párkapcsolatnak már a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom a korábbi tapasztalataimból adódóan, családom valószínűleg már nem lesz; nem túl egyszerű kikelni reggelente az ágyból.

Annak a reménye tartja bennem a lelket, hogy valamilyen paradigmaváltó esemény hátha történik a világban, amit érdemes lenne megélni. Eljönnek az idegenek tudást és technológiát ajándékozva, vagy felfedezünk valami kvintesszenciális dolgot, ami mindenki életét gyökereiben megváltoztatja, vagy valami ilyesmi. Mert rossznak nem mondanám a sorsom, elsodródom én amíg lehet, csak hát a célt nem igazán látom én se.