Éreztétek már valaha, hogy akármennyire is csodáljátok az életet, annyira nehéz és bonyolult számotokra, hogy összeomlotok a "súlya" alatt?

Nekem van egy alapbetegségem, ami miatt alapból küzdelem az élet. A magyar társadalom egy ideje igencsak megváltozott negatív értelemben, tehát ezek miatt is küzdeni kell. Sokszor azt érzem, hogy egy dzsungelben jobb az élet mint itt, a magyar társadalomban.

"látjátok a fejlődést": igen, látom én is a fejlődést. Mind a környezetemben, mind a fizikai valójában 8új eszközök megjelenése, stb.). Azonban ebből én nem minden pontját tudom kamatoztatni, érvényesíteni.

Itt a magyar társadalomban vannak 1-esek, 2-esek 3-asok és 4-esek. Van, akinek csak az alvás jelent örömöt, mert nem akar ebben a mai magyar társadalomban pankrációsként részt venni. Mindegy, ezt akarja a mai magyar társadalom...

Szerintem sokszor túlmisztifikálják ezt az élet dolgot.

Egyszerűen csak menni kell előre. Fölösleges értelmet keresni, mert nincs. Apró célokat lehet kitűzni, aminek az elérése átmenetileg örömforrást, boldogságot jelent. Nagyjából ennyi. Nem kell ezt annyira komolyan venni, hogy összeroppanjon az ember.

Persze nehéz valakinek a hiányával együtt élni. Nagyon nehéz, ezt tudom. Eszedbe jut egy zenéről, egy hangról, egy illatról, egy helyről, mindenről, ami körülleng és közben a legrettegettebb érzés, hogy elfelejted őt. Az arcát, az érzést, amikor megérintett, vagy megölelt. Nem bírom ki, hogy elmenjek a város mellett, ahol el lett temetve anélkül, hogy legalább egy csokor virágot vinnék a sírjára és ha ott vagyok, akkor nem bírom ki, hogy ne mondjam el neki mennyire hiányzik. Nem bírom ki, hogy ne tegyem rendbe a sírt, akkor sem ha alapvetően rendben van, mert ez az idő olyan, mintha vele lennék, segítenék neki...

Szóval nem könnyű, de a hiánnyal is meg kell tanulni együtt élni és menni előre. Attól, hogy összeroppansz az élet súlya alatt, senkinek nem lesz jobb. Neked se, másnak se, mert más meg majd a te hiányod miatt fog ugyanígy érezni.

Megvan mindennek az ideje. Az emlékezésnek, sebnyalogatásnak, szomorkodásnak is, de ugyanígy időt kell találni a könnyed időtöltésre, pihenésre, nevetésre is.