Miért nem szeretik a gyerekeket?

Nekem egy lányom van, már nagy, huszonéves, imádom.

Viszont: Engem előtte is idegesítettek a gyerekek, és utána is idegesítettek a gyerekek. Tehát ő nem idegesített, vele megtaláltam a hangot, de ez nem változtattam meg úgy általában "a gyerekekhez" való viszonyomat.

Akkor még erről mélyen hallgattam, max. a férjemnek és az anyámnak mertem elmondani, akkor még ilyenről beszélni sem volt szabad. Örülök, hogy most már ez nyíltan téma, és nem voltam csodabogár akkor sem, ezek szerint:)

Állandóan követelőznek, hisztiznek, kényeskednek, nem lehet pihenni tőlük, semmi nem elég, semmi nem jó nekik, rendetlenek, csak a meló van velük és az idegesség. Ha pedig felnőnek jól lexarják a szülőket.

Tehát határozott NEM a válaszom a gyerekvállalásra. És nem gondolom meg magam,már 39 vagyok és mindig ezt éreztem.

Nem akarok gyereket soha , sem én, sem a férjem. Sem időnk, se kedvünk, se türelmünk, se energiánk nincs, nem is vágyunk rá + anyagi forrásaink nincsenek egy gyerek vállalására sem.

+Francnak se hiányzik netto 18 évnyi rengeteg plusz meló, idegeskedés, hatalmas stresszforrás egy gyerek, nekünk nem kell alvásmegvonás, szaros pelenkák, hisztik, dackorszak, kamaszkor, stb stb.

Na meg erre a szar világra amúgy sem. Hogy csak 3 dolgot említsek.

Az ország kormánya hányinger, az egészségügy egy kalap szar, és az oktatás sem jobb. Pocsék az életszínvonal, nem lehet normálisan megélni, napról napra drágul a kaja, most már spórolni kell a fűtésen, melegvizen, hogy ne fizessünk horror rezsit stb. Minek gyerek? Hogy ő is azt számolgassa majd hónap végén kifutja e még egy kis hús, vagy tojás, esetleg zöldség? Na azt már nem.