Miért olyan ritkák a srácok, akik szeretik a gyerekeket?

Én még egyetlen tizenéves sráccal sem találkoztam személyesen, aki szereti a gyerekeket. (Mármint nem pedofil, csak gyerekbarát.) Az egyik barátnőm mesélt egy férfiről, aki ilyen, nekem egyből szimpatikus lett. Borzasztó aranyosnak találtam, mikor mesélte, hogy bejött pár ovis, ő meg ledobta a kártyáit pókerezés közben, és inkább elment velük játszani. A másik, amit az egyik ismerősöm betegesnek tartott, hogy két srác, akik elkísértek egy kislányt a játszótérre, leültek a homokozó szélére, és szimpla hülyülésből elkezdtek homokvárat építeni. Nekem például bejönne, ha a barátommal abszolút komolytalan dolgokkal is tudnánk szórakozni, ha például nem lenne neki ciki leülni egy kisgyerekkel legozni. (Nem azt mondom, hogy ovis módon gondolkozzon, azért legyen érett, csak képes legyen így elengedni magát.) A srác ismerőseim szerint a gyerekek undorítóak és elviselhetetlenek, szerintük érthetetlen, hogy miért szeretem őket, párszor már a "pedofil" jelzőt is megkaptam. Sok jófej apukát láttam, mikor oviban dolgoztam egyik nyáron, de ők ugye... apukák. Az szerintem különbözik attól, ha valaki csak szimplán bírja a gyerekeket, mint tizenéves. Vagy ez gáz dolog lenne? Szerintem nem attól lesz férfi valaki, hogy ódzkodik az ilyen dolgoktól, hogy keménynek mutatja magát. Egyáltalán látott/ismer valaki olyan tizenéves srácot, aki szereti a gyerekeket??

17L

(Nem ismerkedős kérdés, egyszerű kíváncsiság.)