Hogy bírjátok ezeket a monoton napokat? Mit változtassak, hogy ne őrüljek bele? 16/L

A szokásos tinirinya, mikor már jó dolgodban azt sem tudod mit csinálj. Majd ha dolgozni fogsz, meg gyereket nevelni és háztartást vezetni, akkor örülni fogsz annak a 1.5 órának, ami alatt nem tudsz mit csinálni. De mondok pár példát, vásárolj be, főzz másnapra, takaríts, hidd el, anyukád örülni fog, ha besegítesz.

"8-ra kb. otthon vagyok, ilyenkor már megint nincs kedvem semmihez, mert fáradt vagyok. Megtanulok, aztán gépezek vagy alszok."

K_rva fáradt lehetsz, ha azért gépezni még van időd. Ne legyél már ennyire életképtelen, hogy nem tudod föltalálni magad, akkor mi honnan tudnánk, neked mi lenne jó??

Olyan sportot űzz amilyet szeretsz.

Mindennap próbálj ki valami újat.

Érdeklődesi körök.(Ez jó ismerkedésre is) Sztem ha valtoztatsz a rutinon,nem lesz monoton és ezáltal nem lesz olyan unalmas. 17/F

Haha, nagyon látszik, hogy a munkával dobálózó válaszadók kiégett, befásult emberek. Elhiszem, hogy már a sz@ r is savanyú, hogy Ő még csak most fog belecsöppenni a felnőtt életbe, és előtte az egész élet, ti pedig, ha akarnátok sem tudnátok tagadni, hogy már szinte az egész élet a hátatok mögött van, de kérlek, ne ilyen nyilvánosan legyetek szánalmasak. (:

Elárulom, én is pont annyi idős vagyok, mint a kérdező, és már elkezdtem dolgozni. Csak halkan megjegyzem, sokkal szívesebben járok dolgozni, mint be iskolába tanulni. És nem is egy irodában meresztem a seggem 0-24-be, tűző napon, szakadó esőben is kapálunk, talicskázunk. Ha jó a társaság, a munka is könnyebben megy. Az iskolában barátok nélkül pedig szörnyen döcögősen, nehezen telik a nap. Úgyhogy a munkával való dobálózás most nem jött össze, talán, majd legközelebb!

A kérdezőnek pedig üzenem, hogy ha nem szereted annyira se a sportot, se a társaságot, inkább válts valami másra. Rossz szájízzel odamenni csak kényszerből nem a legjobb. "Nem csinálok semmit, amit igazán élveznék." Épp ez a baj. Muszáj lenne valamit találni, ami leköt és élvezed is. És igen, az elkövetkezendő 3 év nagyon soknak tűnhet, valójában az is, de szünetek, ünnepek mindig tarkítani fogják, és a végén már eljön az érettségi is. Mindenesetre kitartást az elkövetkezendőkre!

"És nem is egy irodában meresztem a seggem 0-24-be, tűző napon, szakadó esőben is kapálunk, talicskázunk."

Azt hiszed több vagy bárkinél is, mert fizikai munkát végzel? Nehogy már 16 évesen akard megmondani a tutit, neked az a dolgod, hogy kussolj mert még sz_rt sem tudsz a világról.

Neked meg a korral való dobálózás nem jött be, én 22 éves vagyok, de több tapasztalatom van, mint neked, aki ahogy fogalmaztál, még csak most fog belecsöppenni a felnőtt korba. Néhány év múlva, ha már dolgozni fogsz, olvasd vissza a kommentedet, fejedet fogod fogni, milyen hülyeséget írtál. De tudom, most azt hiszed, te sz_rtad a spanyolviaszt és jól megmondtad a tutit. Nekem legalábbis szereztél egy jó estét, mert jót szórakoztam a tudatlanságod hangoztatásán.

1-es voltam.

Én 7 éve érettségiztem (26/f) és nem kívánkozom vissza az iskolába, mint ahogy sokszor halljátok a "felnőttektől" amikor tanárnénire panaszkodtok, hogy "jaj vissza fogod te még ezt sírni".

DE! Ha nincs szülői szponzor mögötted, rá fogsz jönni te is, milyen az azért gürcölni, hogy a kis szobádat ki tudd fizetni egy ócska albérletben, jóesetben pároddal hónapról hónapra élni, és 100 forintokat félrerakni, hogy kikerülj ebből.

Na ez monoton.

Na ebbe lehet beleőrülni.

Itt felkelsz, rohansz a buszra, és ha fizikai munkát végzel elmegy 8/10 óra úgy hogy zombi voltál egész nap.

Ilyen hogy rajzolsz, gépezel utána?

Takarítasz, mosogatsz, kaját csinálsz, van aki gyereket nevel.

"8-ra kb. otthon vagyok, ilyenkor már megint nincs kedvem semmihez, mert fáradt vagyok."

Fogod magad, lefekszel. Később viszont majd törődnöd kell a pároddal, gyerekkel, ha van, ez nem olyan hogy rajzoltok közösen, hanem teljesítesz az ágyban, és neveled a gyereked.

Vagy veszel 10-15 sört, és kiütöd magad.

Na és ez nem a "kiégett, befásult emberek" panaszolása, se gyerekem nincs, és rosszul sem keresek. De tudom milyen sz.r, mások tudnának többet mondani, de nincs idejük arra, hogy ezeket a rinyálásokat olvasgassák.

Élvezd a "kínkeserves" monoton életet amíg még rosszabb nem lesz.

Hát én felkelek hajnalban, öt körül sportolni, mert akkor fér bele, mert reggeli ember vagyok és amúgy mostanában csak akkor nincs hőség.

Futok vagy tornázom.

Utána reggeli, zuhany és munka.

Halálra unom magam 9 órában, a légkör szo-szo, a munka halálunalmas, semmi kreatív, semmi problémamegoldás, csak koncentrálás.

Hazaérek, 3 óra múlva már konkrétan aludnom kellene.

De vagy mosogatás, vagy vásárlás, vagy főzés, vagy teregetés - valami házimunka van, utána képzem magam, mert szerethetőbb munkahelyet szeretnék.

Hétvégén család, barátok, nagyobb bevásárlás, takarítás...

Lehet mondani, hogy rosszabb a munka, ez az élet stresszes, be kell osztani a pénzt, szabadidő extra kevés, barátok is dolgoznak, eltérő munkarendben, párjuk van....

Mondjuk a család hogy férne bele, abba bele se merek gondolni...

Mégis megértem a kérdezőt!

Sok időszakot visszasírok az életemben, sőt, általában visszasírom őket, de nem a gimit...

Javaslataim :)

Biztos nem tudsz más sportot keresni? Hátha az tetszeni fog! Akár kezdőbb, amatőr klubokat keresni?

Másik osztályokban nem tudsz barátokat keresni?

Én különcség miatt nem tudtam beilleszkedni, de más osztályból máig tartó barátságok lettek.

Mondjuk egy lány 2 évig osztálytársam volt, akkor az ő húga, akkor az ő osztálytársa, táborból csaj stb...

Tehát könnyű volt nekem, mondjuk ez igaz.. :/

Más közösségek? Egyház, gyülekezet?

Cserkészet?

Új hobbik?

Fel a fejjel!