Hogyan és mint változtassak?

20/F

Elnézést a helyesírási hibaimért, Felvidékről származom.

Sziasztok!

Volt néhány párkapcsolatom, voltak jó pillanatok még rosszak is. Kezdem a jóval. Mindig vágytam arra, hogy smároljak végre egy lánnyal. Kezdtem benne hinni, reménykedni és igen, teljesült a vágyom, hogy végre fogok smárolni lánnyal, és normális lánnyal leszek boldog és nem olyannal aki mindjárt lefeküdni és orális szexet csinál, mert én keresztény vagyok, és szeretnék idővel családot. Ez volt az első kapcsolatom akivel smároltam, ölelés volt jó erős, 1 hónapot voltunk együtt de olyan jó volt vele hogy nem lehet elmondani, őrületesen jó volt vele, mármint nem a szexre gondolok. Minden nap találkoztunk, ez volt nyáron augusztusban, 4 éve volt ez, ő elment 1 hétre táborba nehezen viseltem, aztán elmentem 1 hétre Rómába ministráns találkozóra amikor ő hazajött, tehát nem láttuk egymást 2 hetet, és éjfélkor amikor már Szlovákián voltunk hazafelé és írja hogy vége hogy nem bírta ki nélkülem. Gondoltam hogy megőrülök. Mintha volt olyan érzésem, hogy tesz ennek a kapcsolatnak a végére pontot. Ha voltunk 1 hónapot is együtt, őrületesen jó volt vele, erre mondhatom hogy ez kapcsolat. Na jólvan túl estem rajta. Az volt a baj, hogy én keresztény vagyok és ő nem, és hogy csendes voltam, szégyenlős.

Aztán jöttek a többi kapcsolatok, azok mind megcsaltak. Volt pasijuk a hátam mögött. Volt egy lány akivel kavartam, és kimentünk de fura érzésem volt, nekem az érzések mindig bejönnek tehát nem mindig de néha igen és igen eljött a lány a barátnőjével és megmondta rendesen a szemembe hogy a baratnoinek írok hogy milyen vagyok és hogy nem akar tőlem semmit és elküldött a fenébe. Jolvan ebből is tanultam. Szégyenlős voltam minden kapcsolatban, csendes. És ez volt a hiba. És itt van az, hogy igen írtam a lány baratnoinek, és azért küldött a fenébe mert lehethogy azért is mert nem jöttem be neki. Azt akarom ezzel mondani, hogy nehezen tudok már bízni emberekben, nincs merszem az utcán a városban megszólítani a lányt és elcsábítani mert félek hogy elküldenének a fenébe a többiek is.

Azóta nincs jóformán szerencsém normális lányra, de azt elmondhatom, hogy igen megváltoztam amikor már középiskolás diák voltam. Elején nehezen illeszkedtem be a “partiba” de aztán minden rendbe jött. Most olyan eleven vagyok, pofa, egy szóval el tudom szórakoztatni a tanítókat, osztálytársnőket. Sokat dumálok, néha túlzom. Most érzem azt, hogy működne nekem a kapcsolat valamilyen lánnyal, de nincs most szerencsém valahogy. Nem iszok, nem cigizek, nem járok diszkóba se sehova.

Mik a véleményetek erről az egészről? Szeretnék végre boldog lenni egy lánnyal. Mit tudtok ajánlani mit csináljak? Hogyan legyen önbizalmam?