Van még olyan, akit nem érdekel a karrier és prioritásilag akármennyit is kell dolgozni, sosem elsődleges neki az, hogy ő milyen szerepet tölt be a társadalomban?

Az a ciki, hogy a leszarom hivatásoddal másokat is szivatsz. Minden nap találkozunk velük a hivatalban, a boltban, az orvosnál, totál kiégett emberek akik az elvárt minimumot hozzák de többre nem hajlandók, melósok akiknek csak a hazajutás jár a fejükben ezért csinálják a selejtet amit megveszünk, munkatársak akikkel nem lehet együtt dolgozni, mert szarnak bele és hátráltatnak minket is a motiválatlanságukkal és lustaságukkal.

Ez a "másodlagos társadalom" csak addig működik, amíg egy barlangban élsz a hegyekben. Ha viszont emberek között élsz, minden lépésed hatással van a társadalom egészére.

A karrier engem se erdekel, mert ez nekem valahogy mindig a vezetoi poszttal kapcsolodik egybe es vezeto nem lennek es nem is erzem ra alkalmasnak magam. Az viszont fontos, hogy a munkamat jol vegezzem, lelkiismeretesen mindegy, hogy ez szellemi vagy fizikai.

A tarsadalomhoz betoltott szerephez annyit, hogy ami fontos, hogy az embernek ne olyan munkaja legyen, amivel masoknak szandekosan art vagy epp folosleges amit csinal. Igaz a masoknak arto munka valoszinu nem eppen legalis (drogkereskedo) vagy ha az, akkor ott csak a fegyvergyartast tudom megnevezni nagy hirtelen.

Teszek a társadalom elvárásaira!

A saját és családom boldogulása számit.

NEM az hogy a falu,barátok,közösség (akár ez) mit mond,mi a véleményük.

Ön dönt,nem MÀS

Szerintem gáz, amit csinálsz.

Dehát a te életed, ha téged ez tesz boldoggá, akkor csináld. Bár akkor már inkább kiköltözhetnél egy tanyára és lehetnék teljesen önellátó.

17., 18. és 23. válaszokkal értek egyet!

Jó, hogy hobbid van, ezzel csak gazdagodik a személyiséged! És látszik, hogy bár csöppet sem vagy karrierista, de örömmel (vagy legalábbis jó lélekkel, nem utálkozva) végzed a munkádat. Ezek messze fontosabbak, mint az, hogy mennyit keresel, vagy milyen társadalmi státuszban vagy.

Az emberi élet célja végső soron a boldogság, nem? Ha te az vagy, akkor a helyeden vagy. Aki meg felvág arra, hogy "projektet vezet" arról meg eszembe jut A kis hercegben az üzletember: "Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!" Kívülről oly nevetségesek az ilyen emberek! Továbbá aki számottevő időt és fáradtságot szentel annak, hogy téged leszóljon (pl. 69%-os), az nyilvánvalóan irigyel: irigyli, hogy megtaláltad a lelki békédet, a belső harmóniádat, amit ő a "hú de nagyon fontos" munkája során mégsem talált meg. Ezért körömszakadtáig indulatosan fogja bizonygatni, hogy neked milyen rossz, míg ő mennyivel helyesebben él. Csak tudod, ez pont azért hiteltelen, mert ilyen görcsösen bizonygatja. :DDDD

Nem tudom, férfi vagy-e vagy nő, van-e családod vagy sem, de ha nincs, kívánom, hogy legyen, és ezt a harmóniát áraszd ki házastársadra és gyerekeidre! Boldog gyerekeket fölnevelni: hidd el, ez minden projektvezetésnél fontosabb dolog! ;-)

igenis igaza van a kérdezőnek ... miért kellene meggebedni mindenkinek a munkában? vaN PÉNZE IDEJE IS JUT magára , van akinek ez elég.

dehát igaz itt a sok irigy marha 0 érzelmi intelligenciával lepontozgat mindenkit.

Én is jól rajzolok, de 15 évesen rájöttem, hogy ebből egyedül nem élnék meg, kecsap gyárban pedig nem akarok dolgozni, szóval kiforgattam, és most itt vagyok grafikusi diplomával. Igaz, nem rajzolok már annyit, de napközben, amíg dolgozok sem akarom magam felkötni, mert utálom. Amíg tanultam és nem tudtam annyi mindent elvállalni, én is dolgoztam mást is, voltam eladó kisboltban, pincérkedtem, mosogattam, vidámparki jelmezes is voltam. De ez így nem élet, igenis kell az elismerés, rondán megfogalmazva, ha oda jut a helyzet, a f asznak a megfelelő végén szeretnék elhelyezkedni.

21L