Van köztetek olyan, aki 16-18 évesen lelépett otthonról, mert nem jött ki jól a családjával, és vitte valamire az életbe? Ti hogy építettétek fel magatoknak? Nem hiányzott a családotok? Vagy a mai napig nem hiányzik?

Én erre készülök csak meg 17 vagyok.

Írhatsz ha gondolod L

Nővérem 16 évesen költözött el, én 3 év múlva 17 évesen hozzá költöztem.

Amíg suliba jártam, addig koleszban laktam, aztán dolgozni kezdtem, és albérletbe költöztem tesómtól.

Mondhatni vittem valamire. 32 éves vagyok, boldog stabil házasságban élek, van egy 4 éves fiam, a ház amiben élünk, jövöre lesz hitelmentes.

Mindketten jó helyen dolgozunk, 200ezer felett keresünk. Külön kocsink van mindkettőnknek.

Mi tesók tartjuk a kapcsolatot, de anyánkra egyikünk sem kíváncsi. (apukánk kiskorunkban meghalt, az "új" élettárs soha nem volt pótapa)

Nem, nem hiányzik anyám, Örülök, hogynem nyomasztja az életem. Ahogy Hallottam azóta még alkoholista is let, Úgyhogy végképp nem érdekel. Boldog vagyok, hogy lezártam értem azon részét, és anyósomban egy új anyát kaptam. Szerencsés vagyok.

"És nincs lelkiismeretetek? Elvégre ..mégis csak felnevetlek titeket"

Ez aztán az érv. Ezt mindig be lehet ventni.

Gratulálok.

Igen, vittem :)

Diplomás vagyok, egyetem mellett végig dolgoztam... Könnyű volt? Nem, de előbb felvágtam volna az ereimet, minthogy visszamenjek oda.

"ameddig az asztalra ételt raknak, ruháztatják őket, és iskolába járatják(járatták)"

Minden nap annyit ettem, amennyit a suliban kaptunk, sose volt vacsora vagy uzsonna otthon (mert egy lány soványan szép!). Gimiben konkrétan ételért korrepetáltam a többieket, néha pénzért (amit suttyomban elrejtettem, hetente áttúrták a szobát pénzért, hátha...).

Ruhát ismerősöktől kaptam, főleg nagyszülőktől, hogy "Juci néni unokája kinőtte!" - csak én alapból magasabbra nőttem, így mindig minden kicsi volt és abba jártam.

Próbáltak már vízbe fojtani? Molesztált anyád élettársa, aki erre csak közönyösen vállat rántott és megvert?

Nincs lelkiismeretem, nem tekintem őket "szülőknek", csupán 2 embernek, akik még védekezni se voltak képesek! Lőjék őket a Dunába.

aki amúgy 16-17 évesen lépett le, hogy tudta magát eltartani???

mert középsuli mellett elég nehéz diákmelózni

igaz én picit idősebb vagyok már, a kis minimálbéremból félek elköltözni, nem tudom hogyan tartok fent egy albérletet...ja, és a munkám se fix...:/

ma 19:56-nak

Én a 7-es válaszadó vagyok. Én úgy léptem le 17 évesen, hogy olyan 12-13 éves korom óta tudtam, felfogtam, hogy az a család amiben éltem nem család. Anyám és apám is alkoholista volt Anyám agresszív alkoholistaként előbb ütött, utána kérdezett. Több csonttörés, fogtörés, és halláskárosodással járó verés az eredménye anyám nevelésének. Apám is ivott, de ő csendes alkoholista volt. Berúgott, elaludt. De ha anyám felpaprikázta akkor kaptam tőle is az atyai pofonokat. Szólni iskolában, gyámügyeseknek annyit ért mint egy lapát kakinak egy sapka.. semmit. Így már 12-13 évesen megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz, én bizony lelépek. Ittak, így mindig volt sörösüveg amit visszatudtam vinni. Ha adtak pénzt, hogy vegyek kaját, akkor spóroltam. Mert azt hamar megtanultam, hogy lehet olcsón kijönni kajával is. Éveken át dugdostam a pénzecskémet, szerintem nem is sejtették, hogy van pénzem. 14-15 évesen átjártam az idős szomszédaimhoz akiknek segítettem bevásárolni, takarítani, mosogatni, és ők ezért adtak egy kis pénzt. 16 évesen elmentem dolgozni. Reggel 5 és fél 6 kor segítettem egy virágárusnak pakolni, majd onnan suli, és suli után meki. 17 évesen összegyűlt annyi pénzem, hogy a szomszédom lánya kiadott egy szobát, és kibéreltem. Suli mellett míg más fiatal bulizott, plázázott,én dolgoztam. Érettségi után már főállásban dolgoztam.. Hát így lehet lelépni ha nincs semmi segítséged. De hidd el megérte. Ma már harmincon felül Angliában élek, dolgozom. Jó állásom van, van félretett pénzem, jól élünk. Évente nyaralok, a fiam jövője is biztosítva van. Ami a lényeg. Senki nem bánt, senki nem ver meg, és nem kell egy alkoholistát sem elviselnem. Mindent el lehet érni ha nagyon akarjuk.