Jogosan esik rosszul a páromnak ha ezek után nem járok össze a családjával?

"mert senki nem foglalkozik velem kb. mintha ott se lennék"

-ebben lehet jó is!! - figyeld az eseményeket, belül nevetgélj a sok butaságon, amit összehordanak, képzeld el, hogy egy láthatatlanná tevő sapka van rajtad:D

Hát figy... Persze, hogy jogosan esik neki rosszul. De neked meg jogosan esik rosszul, ami ott történik. Kérdés, hogy mit kezdetek ezzel?

Egyébként, ha utána nem jársz el oda, akkor ugyanúgy ki fognak beszélni - talán rosszabbul is.

Hármas, gondolom szereti a párját, és a tudat, hogy az ő családja nem fogadja el dühítő és elkeserítő neki.

Kérdező, sajnos ez gyakori, odavoltak az előző barátnőért, és mikor szétmentek, és jöttél te, akkor fanyalognak és direkt nem akarnak nyitni feléd. A kicsi fiuknak nem lehet akárki a barátnője, szerették az előzőt, téged pedig egy riválisnak tekintenek. Persze hogy jogos, de ezzel vagy megbarátkozol, és beszélsz a pároddal, vagy próbáltok ketten külön kis életet kialakítani. Talán az fontosabb, hogy ti ketten boldogak legyetek! Ragaszkodik nagyon a családjához párod? Hogy látja a helyzetet? Sok sikert ebben a nehéz helyzetben!:)

Elnezest, de miert kell ezt neked elviselned? Mi vagy te? Tetves? Mit artottal nekik? Meg mit kepzelnek magukrol, mik ok? Az angol kiralyi csalad? Hozzajuk csak valami lady hazasodhat? A parod helyeben nekem lesulne a bor a kepemrol, hogy a csaladom ilyen primitiv emberekbol all! Es nem az esne szrul, hogy te kivonod magadat a csalado osszeruccanasokbol, hanem hogy neked ezt el kell viselned! Mondd csak, a te csaladod hogy banik a paroddal? Ok is lenezik, mert elvalt? Meg kikozositik?

En elmondanam a paromnak - ha magatol nem jon ra, hogy felhaborito, ahogy a csaladja viselkedik, es ha nem tudja oket szep szoval jobb belatasra teriteni, akkor ertse meg, ha te nem kivansz veluk tobbet talalkozni.

Ha így viszonyulnak hozzád, miért nem mész hozzájuk sokkal ritkábban?

Ha ilyen helyzetben lennék, csak pár havonta egyszer mennék el a családjához. Olyankor igyekeznék normálisan, kedvesen viszonyulni hozzájuk, viszont nem mennék szembe a saját érzéseimmel azzal, hogy megfelelési kényszerből, vagy üres udvariasságból végigülöm a családi ebédeket olyan emberek társaságában, akik három év után nem akarnak elfogadni, és akár nyíltan, akár a kis manipulatív játszmáikkal fúrják a kapcsolatunkat.

Megmondanám a páromnak, hogy látogasson haza a szüleihez olyan gyakran, amilyen gyakran szeretne, én meg azokon a napokon vagy lazulnék otthon, vagy szerveznék magamnak valami programot egyedül, vagy olyan emberek társaságában, akikkel jól érzem magam.