A páromnak már van 2 gyereke. Mit tegyek?

Ha jól értem akkor egyedülálló apuka. Minden tiszteletem az övé.

Figyelj rám, tényleg rászólhatna a srácokra, de valószínűleg pont az egyedülálló szülőség, az anyjuk hiánya miatt nem teszi ezt. Hatalmas a megfelelési kényszer. Ja és kamaszodó gyerekek.

Megértelek én teljesen téged is, de kicsit úgy érzem, hogy nem csak a viselkedésükkel van problémád, hanem önmagában a ténnyel is, hogy van ott két gyerek, aki nem a tiéd. Neki mindig ők lesznek az elsők, ezt el kell fogadni, vagy ha nem megy az sem gond, de akkor a kapcsolat sem fog működni.

Az elsőnek teljesen igaza van.

Ha szereted akkor el kell fogadnod a 2 gyerekével együtt.

Viszont úgy látom, hogy irántad nem igazán van meg a szeretet a gyerekek apjuk felé, már az utolsó mondatodból ítélve...

Úgy látom, a párod inkább házvezetőnőt keresett a gyerekek mellé.

Ezért nem szólhatsz bele a nevelésbe.

Mondd neki, hogy vetesse el őket...

Viccet félre téve. Akkor is 2 gyereke volt mikor megismerted. Gyerekek nélkül is úgy kell(ene) kinéznie a dolognak, hogy

Megismerkedünk valakivel--> ha tetszik, tovább gördítjük a dolgot--> ha meg is szerettük egymást, akkor egyre több időt töltünk együtt--> ha még mindíg nagy a vonzódás, akkor sűrítjük az együtt töltött éjszakák számát--> ha minden a szánk íze szerint alakul, akkor össze bútorozunk, megházasodunk vagy akármi. (a szexet direkt nem írtam, még mielőtt valaki belekötne. Mindenki rakja a megfelelő helyre. 😉)

Az, hogy nem ismerted meg időben a családját, a te hibád is. Utólag nem tudsz mit tenni. Két választásod van: Maradsz vagy mész.

Félre ne érts, egyáltalán nem értek egyet a fickóval (én is apa vagyok), hogy mindent rájuk kell hagyni és semmiért nem lehet a gyerekekre szólni, de azt te is elcseszted, hogy nem ismerted meg őket hamarabb (pl közös programok révén)

Ha számodra kilátástalan, lépj tovább. Legközelebb már ilyenekre is figyelni fogsz.

Én ezt annyira nem értem, hogy egyedülálló szülő és ahelyett, hogy nevelné a gyerekeit inkább elkényezteti és veled veszekszik.

Én anyám is egyedülálló szülő volt, és mégis normális felnőtt lettem én is meg a testvérem is.

Ráadásul anyám látástól mikulásig dolgozott. Nem volt ideje velünk foglalkozni.

Szerintem csak lusta nevelni vagy éppenséggel alkalmatlan szülőnek.

Mondjuk én soha nem voltam még csak hasonló helyzetben sem, de ha egyszer megtörténne, és valakinek a gyereke olyat tesz, ami nekem nem tetszik, akkor arra rá fogok szólni történjen bármi is.

A gyerekeknek tudniuk kell hol a határ. Nem csinálhatnak bármit amihez épp kedvük szottyan. Ugyanúgy vannak kötelességeik.

Ha most nem tesz(tek) valamit, akkor később sokkal rosszabb lesz.

Mellesleg elgondolkodnék a helyedben azon, hogy tényleg érdemes-e ebben a kapcsolatban maradni. Benned is felmerült ez, de ennek semmi értelme, hogy te nem szólhatsz a gyerekekre, pedig együtt nevelitek.