Ugy erzem a baratom jobbat erdemel nalam. Elhagyjam?
Depresszios vagyok. Marmint nem ez a “jaj de sz**r kedvem van” hanem az a tenlyeges depresszio. Egyszeruen semmi kedvem semmihez. Sem dolgozni,sem kimozdulni,sem semmi.
Tengek lengek.
Gyulolom magam.
Sokszor sirok,ingerult vagyok,nem akarok menni sehova.
A baratomat meg zavarja ez szerintem.
Iszonyu gaz ember vagyok es ra is kivetitem. Marmint o is szenved emiatt,vagyis miattam.
Ha elnenek a szulei biztosan azt mondanak neki hogy ne alljon le velem.
Szerintetek elhagyjam? Annyira kellemetlen ez az egesz nekem. En is gyulolom magam emiatt de nem tudok mit tenni.
Csak ez meg felemeszt belulrol teljesen,hogy lerantom ot is.
Mert depresszios vagyok!
Ez nem egy olyan dolog hogy te ezt valasztod es akkor hu de jo neked. Direkt nem valtoztatsz.
Nem tudok valtoztatni mert nem enged az agyam. Es akarmennyire akarom nem tudom ezt jobban korulirni.
Ahogy irtam...olyan mintha egy rohadt nagy buraban lenne az agyam,es lelenne szedalva. Es igy elek.
Igy latom a vilagot.
Ha csak depresszió, akkor tényleg nem egy legyőzhetetlen dologról van szó.
Mondjuk pont a lényege a kilátástalan pesszimizmus, és ennek folytonos megerősítése.
Ezt kell először abbahagyni!
Nekem nagyon sokat segített az, hogy elfoglaltam magam. Dolgoztam, tanultam, sportoltam. Ráadásul neked még barátod is van, én meg egyedül voltam, család nélkül. Sok elfoglaltság mellett egyszerűen nem lesz időd az önsanyargatáson agyalnod! 😃
Ha az én barátnőm lennél, veled maradnék akármennyire is el akarnál lökni. Ami nem minden esetben jó. Mint írtad, már az ront az állapotodon, hogy ha arra gondolsz, hogy lerántod őt is.
Pozitív, hogy nem akarod magadhoz kötni. Ha tényleg nem érzed úgy, hogy segítséget nyújthat és támogathat, csak ront az állapotodon akkor rá kéne venned, hogy elhagyjon. Mindenképp beszéld meg vele és tudatosítsd benne, hogy ez nem múlik el egyik napról a másikra, olykor hónapok, évek kérdése, hogy jobban leszel-e.
Én jelenleg a felszín felett, jól vagyok, kigyógyulni sosem fogok, de remény a jó, szép és boldog életre mindig van.
Sosem értettem azokat az embereket akik depressziót elfoglaltsággal le tudnak győzni, főleg sporttal.
Mégis, hogy a jó francban tudtatok úgy elmenni sportolni, hogy ha az ágyból sem tudtatok kikelni, hogy ha egy lépést tettetek a zuhanyzó felé, akkor már arra gondoltatok, hogy milyen módszerrel lehetne megölnötök magatokat és végül csak kiterültetek a földön. Ha olyan terhes a mozgás, hogy egy kétkilós súlyt nem vagy képes felemelni a padlóról.
Le a kalappal, de a legtöbb embernél szerintem ez nem működik.
A legjobb megoldás az önkutatás, orvosi segítséggel megfűszerezve. Endogén depresszió esetén meg kiemelten fontos az agyad, a tested kémiai egyensúlyának visszabillentése. Jól hangzik, de hogy a francba? Igen, itt lépne be a sport, de én elképzelhetetlennek tartom, hogy aki mélyen van az végezni tudná, és lehet, hogy utána még mélyebbre esne vissza. Nyilván jó mód, ha az ember képes rá. Ami nagyon fontos az a vitaminbevitel. Az emberek nagyon alábecsülik a szerepüket, de sokszor arról dönthetnek, hogy aznap öngyilkossági gondolat nélkül zuhanyzol-e le. Szóval vitamin, a C-vitamin, meg egy-két másik nem elég, sok félét érdemes szedni, azért a dózist nem érdemes sokszorosan túllépni.
Noradrenalin fokozására jó megoldás lehet a hideg zuhany, szép fokozatosan jéghidegre váltani. Sötét pillanatokból húzott már ki akár órákra.
Sajnos ki kell tapasztalnod, hogy rajtad mi fog segíteni.
Sok olvasást ajánlanék, pl. Szendi Gábor idevágó műveit. Nagyon hasznos volna.
Hagyd el, hidd el, sokkal jobban jár.
Exem volt pánikbeteg meg depressziós, totál lehúzott a szintjére...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!