Hülyeség, hogy előre várom az egyetem/főiskola kollégiumát, miközben addig van még 5 évem? Bénák a szándékaim?

Nem vagyok bulizós, nem ezért várom. Zárkózott vagyok, nem szeretek bulizni (illetve nekem mást jelent a buli, szórakozás). Mivel egyetem, gondolom oda azokat veszik fel, akiknek van némi agyuk (sok belül sötét osztálytársam van, akik a betűzés helyett szótagolnak, fogékony szervezet helyett folyékony szervezet, stb, ezért említettem).

Engem mindig is érdekelt a kollégium, de jelenleg középiskola alatt teljesen szükségtelen, viszont az egyetem alatt, ha egyszer eljutok odáig, szeretnék majd kolis lenni. Első sorban tanulni mennék oda, de egyben önállósodni is, és valamit kezdenem a szorongásommal amit az emberek között érzek, mellékesen vagy nem mellékesen pedig reményekkel, hogy én is szép emlékekkel gazdagodok az ott eltöltött idő alatt, mint amiket olvastam másoktól, hogy életük egyik legszebb éveik voltak. Nem lennék apám nélkül annyira elveszett, mert tudok főzni, takarítani, fontossági sorrendet felállítani ha szükséges, de - mert mindig van egy de - sok mindent nem tudok, amiket tényleg csak úgy tudok megtanulni, ha leszakadok apámról, és nincsen az, hogy felhívom ha probléma van mert pl.: sikerült eltévednem vagy nem találok el valahova (igen, a néhány dolog között leginkább a közlekedés szerepel...). Ezzel akarnék önállósodni egy picit, ami amúgy így is megvan, mivel apám sokszor éjszakás már évek óta, és mindig este 7 körül ér haza (egyedül nevel), szóval már megszoktam az egyedüllétet és azt, hogy itthon mit kezdjek magammal. Ott viszont több emberrel lennék egy szobában. Részemről nem lenne probléma a szobatársakkal amíg ők is úgy viselkednek, ahogy én velük (most gondolok arra, hogy én nem teszek nekik keresztbe, nem zavarom őket, nem bunkózok velük, stb, ezért, mivel nem lenne rá okuk, ők se tennék velem).

Béna indokok? :/

L