Egyetemisták (nem csak)! Hogyan tekintetek azokra a kortársaitok akik nincsenek az egyetemen?

Így jártál, kell egy ilyen is.

Nekem se volt lehetőségem, szar ügy utólag, önerőből mindent.

Mondom, gondolj arra, hogy másnak ennyi sincs.

Az ő szemében te egy semmirekellő vagy, ha ezen sírsz.

Hasonló érzések kavarognak bennem is, így teljesen meg tudlak érteni.

Persze az én helyzetem picit más, de a lényeg ugyanaz: Nem ott tartok, ahol a kortársaim többsége, úgy érzem, elmaradtam tőlük. Ha érdekel kifejtem részletesebben is, illetve te is megoszthatod velem, amit még esetleg meg szeretnél.

Rossz azt érezni és tudni, hogy mások előrébb vannak nálad, de az vigasztaljon, hogy

1. Nem vagy vele egyedül

2. Mindenki más utat jár be élete során, és nem egyforma esélyekkel indulunk.

Szia! Én egyetemre járok,a szüleim nekem is egyszerű emberek,mondhatni én leszek az első diplomás a családban. 22 évesen még fiatal vagy, nekem rengeteg ismerősöm van aki hasonló helyzetben volt mint te és csak 24-25évesen kerültek egyetemre. Ők ugyanúgy jól tudták érezni ott magukat mint azok akik szerencsések és egyből az érettségi után mentek oda. Az egyetemen nem csak 18-22 éves korosztály van, vannak 25-30+-osak is sőt!

A pozitív oldala,hogy nem adtad fel,végeztél egy OKJ-t. Lehet többre mész vele mint akinek két diplomája van. Az egyetemet meg lehet oldani nem levelezőn is,ha mellette keményen dolgozol és államilag támogatottra kerülsz be. Persze nem ezt nem szemrehányásnak szántam,csak egy ötlet!:)

A barátaid miatt ne aggódj,ha tényleg a barátaid,akkor melletted maradnak. És gondolj arra,ha valamelyikük belevág egy újabb diplomába legyen az mester vagy egy másik BA akkor mondhatod azt,hogy együtt kezdtetek,együtt élitek át az élményeket.A középsuliban persze,hogy másképp érezted magad,hiszen az összes órán együtt voltatok,ugyanazt tanultátok,most meg eltávolodtatok. Kicsit én is átérzem,a barátaim más-más szakon tanulnak,így nincs meg a közös "szakmai" érdeklődés de azért tudunk nosztalgiázni bezsélgetni bármikor bármiről.

Az egyetemről szóló facebook posztokra annyira nem lehet adni,egyetemfüggő,na meg ember. :) Ha van eszed hozzá akkor nem fogsz annyira szenvedni a vizsgaidőszakban mint ahogy azt a posztok mutatják. AZ csak egyfajta túldramatizálása a dolognak.

Én nem nézem le azokat akik nem járnak egyetemre valamilyen oknál fogva legyen az anyagi vagy elvi kérdés,ha érettségi után elvégez egy szakmát amiben jó/érdekli akkor még becsületre méltónak is tartom.

Ne add fel,jövőre biztosan bejutsz az általad megálmodott egyetemre! Szurkolok neked! :)

Egyébként mit szeretnél tanulni?

Üdv és sok sikert!

Kedves 5-ös!

Megkérdezhetem melyik egyetemre jársz és mit tanulsz?

Egy nagy tévedésben vagy, hogy csak az ér valamit, aki egyetemet végzett.

Mintha azt olvasnám ki az írásodból, te az általad elképzelt egyetemista időszakban a bulizásokat, a társaságot, stb irigyled. Messze nem biztos, hogy mindenkinek lesz eredményes munkája, és biztos jövője. Bőven van gondjuk az első munkahelyet megszerezni, vagy éppen az elvégzett szakban elhelyezkedni. Te dolgozol, mellette tanulsz. Semmivel sem vagy kevesebb az egyetemista barátaidnál. Ha sikerül megtalálnod azt a munkát, amiben jól érzed magadat, szinte mindegyikben van lehetőség tovább lépni, eredményeket, sőt sikert is elérni.

Egyébként nem hiszem, hogy középsuliban is ne lett volna akár anyagi, akár társadalmi különbség köztetek.

Érettségi után bomlik igazán fel a közösség.

Akik valóban barátok voltak, azok utána is azok maradnak, bármilyen irányba is mentek .

Nem arra kell vágyakozni, ami nem történt meg, hanem dolgoztatni az agyadat, a jelenlegi helyzetből mit tudsz kihozni a legjobban.

Az a baj, hogy él a fejedben egy tévképzet az egész egyetemi létről, és mindent egy torz tükrön át látsz.

Nem kell úgy tekinteni az "egyetemistákra" mint külön állatfajra. Ők is csak emberek mint mindenki más, megvan a saját céljuk, saját dolguk.

Másrészt ami a legfontosabb, egyetemet alapvetően nem azért végez az ember meg "de király az egyetemi élet", hanem azért, mert van egy hosszú távú célja, aminek első lépése az egyetem elvégzése.

Igazából itt alapvetően magadban kell rendbe tenni a dolgokat és saját magaddal kell megbékélned, megvizsgálva hogy milyen egyéni lehetőségeid vannak.