Egyetemisták (nem csak)! Hogyan tekintetek azokra a kortársaitok akik nincsenek az egyetemen?

Kicsit sztereotipikus az ahogy az egyetemi életet elképzeled. Valóban kialakul egy adott "egyetemista életstílus", de ez nem egyenlő a nonstop bulival. Az én egyetemi életem pl. az volt hogy reggeltől estig órák, éjszaka meg munka hogy ne haljak éhen. Szerencsére ma már adott a lehetőség, hogy ne csak a gazdagok kerüljenek be felsőoktatásba, így tényleg elég különböző családi hátterű fiatalok vannak együtt, nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak ezt a már klisének számító "buli az egyetem" életmódot, sokan dolgoznak és tapasztalataim szerint épp ezek a bulizósok buknak ki leghamarabb. A jó fiatalkor nem egyenlő az egyetemmel.

Kérdésedre válaszolva pedig igazából nem tekintek másként a nem egyetemista fiatalokra. Mivel 7 hosszú évig gyárakban diákmelóztam, ismerek gyári munkás, okj-s, stb. velem egykorút és sohasem különböztettem meg őket az alapján, hogy ki hova jár vagy milyen iskolája van. Ez alapból nem jellemző rám. A megkülönböztetés max annyiból áll, hogy ha valakitől meg akarom kérdezni hogy nekik kiírták-e már az ösztöndíjat akkor nyilván nem a gépkezelőt kérdezem meg hanem valamelyik egyetemistát de a normális hétköznapi beszélgetésben vagy barátkozásban épp leszarom hogy ki egyetemista és ki nem.

Sajnos szoktam találkozni negatív hozzáállással a másik szemszögből is, amikor az egyik gyárban a nem egyetemista fiatalok lenéztek és kiközösítettek engem, mert én "köcsög gazdag egyetemista" vagyok, pedig nem is reklámoztam csak tudták hogy diákszövetkezettől vagyok. Az ilyen dolgok megoldása szerintem a kommunikáció lenne, félretenni az előítéleteket mindkét oldalról és az emberért értékelni a másikat, nem a papírjaiért. Mert magasabb végzettséged ma már bármikor lehet de ha belül valaki köcsög, akkor azzal nincs mit tenni akárhány diplomája van.

Elolvastam az egészet, de nekem pont az jön le, hogy te látod szelektíven az egyetemi életet.

Mindenki okos...ez hülyeség. Mindenki szép....ez is bődületes marhaság. Küzdeni sem mind küzd, sőt. És az sem igaz hogy mindegyik jókat bulizna vagy hogy társasági ember lenne. Főleg hogy idővel széthullanak az egyetemi társaságok is, és marad mindenkinek az a néhány barát akivel elvannak.

És az egész probléma ebből indul ki, hogy meg akarod magad feleltetni egy saját magad által felállított hamis képnek.

Kedves Kérdező!

Az írásod alapján én lehetek a legegyetemistább egyetemista, ugyanis voltam olyan szerencsés, hogy egy erős gimiből érettségi után egyből egy nagyon nagy presztisű egyetemen tanulhassak tovább. Most tartok épp ott, hogy egy multinál van 1 éves munkatapasztalatom, alapképzéses diplomám megvan, voltam külföldi egyetemen is (német egyetemen mivel német kéttannyelvű gimiben tanultam így a németem nagyon erős), és éppen várom a visszajelzést egy másik multitól, hogy alkalmaznak-e gyakornokként. Azt viszont tudnod kell, hogy nagyon sokat kellett tennem azért, hogy ezeket a dolgokat a magaménak tudhassam.

Rengeteg mindenről mondtam le (többek között a bulikról is) annak érdekében, hogy a jövőmet megalapozhassam, ugyanis nekem sokkal fontosabb, hogyha lesz feleségem, gyerekeim, anyagilag mindent meg tudjak nekik adni, ne kelljen sose nyomorogni. De én egy ilyen típusú ember vagyok, valaki ezt sokkal lazábban veszi, a mának él. Ezt csak azért írom le neked, hogy lásd, úgy, mint neked, az egyetemistáknak sem fenékig tejfel az élet. Mondjuk hozzáteszem, én elégedett vagyok az életemmel, és büszke vagyok arra, hogy idáig el tudtam jutni, mert sokszor hónapokon keresztül iszonyat nagy nyomás alatt élünk, én pl volt olyan vizsgaidőszak, amikor olyan stressz alatt működtem, hogy 3 napon keresztül alvás nélkül jártam vizsgázni meg tanultam a vizsgák között, na azt senkinek nem kívánom. Sajnos sokan nyúlnak alkoholhoz meg drogokhoz az egyetemisták között is, mert nem bírják kezelni ezt a nagyfokú stresszt.

A lényeg az, hogy amit te látsz, az csak a felszín. Valóban vannak jó aspektusai is az egyetemista életnek, de rengeteg más téren pedig nagyon megnehezíti a dolgokat.

Az, hogy lenézzük a nem-egyetemistákat meg egy nagy butaság. Eleve a legtöbben úgy le vannak terhelve, hogy nem érnek rá mások fikázásával tölteni az idejüket, de amúgyis akármilyen egyetemistával beszélgettem, sosem merült fel, hogy de gáz hogy xy egy lúzer mert nincs diplomája. Nem egy barátom sosem járt egyetemre, mégis becsülöm azért, mert jó ember, és a saját szintjén küzd az életben.

Te is büszke lehetsz magadra, amiért nem nyavajogsz, mint itt pár GYIKes, hanem próbálod elérni a céljaidat, és küzdesz, próbálod jobbá tenni az életedet. Ezt már önmagában becsülöm benned, annak ellenére, hogy sosem láttalak, nem ismerlek, szóval kitartást, szurkolok neked!

(Bocsi, hogy összeszedetlenül írtam, este van már és fáradt vagyok, remélem a lényeg átjött!)

Szerintem az,hogy van benned akaraterő,az eléggé becsülendő.

Arra gondolj, hogy nemsokára valamilyen szinten te is egyetemista leszel, és sokkal jobban fogod értékelni a diplomád,mert keményen megdolgoztál érte. Ez egy provizórikus állapot,azért,hogy után egyre jobb legyen az életed.

Erre gondolj, és menni fog.

Különben, nekünk sem olyam csodás hidd el, pl a vizsgaidőszakokban hetente kapok egy kisebb agyvérzést, tavaly 50x akartam otthagyni az egyetemet 1-1 rosszul sikerült vizsga után. De újra fel kellett állni,menni tovább,csinálni tovább.

Az egyetem is egy nagy küzdelem(egy konoly szak), nem csak buli és csillogás. Az is van,de ritkán.

Kitartás!

20L / ELTE

Kedves kérdező, hidd el az egyetemi élet se haverok, buli, fanta, de valóban van egy feeling-je. Én kőkeményen megszenvedtem a diplomámért egy erős egyetemen, bulizni nem szoktam eljárni, de nagyon sok barátra tettem szert, életem egyik legszebb korszaka volt az egyetemi időszak. Sajnos utána rajtam kívülálló okokból összeomlott az életem, minden szétcsúszott körülöttem, az utolsó csapásként rafinált, aljas bűnözők kisemmiztek minden pénzemből. Jelen pillanatban az idegösszeomlás szélén táncolok, még 1 napra se nagyon tervezek előre.

Kívánom neked, hogy találd meg a számításaidat, legyen szerencséd a vizsgákkal, továbbtanulással, édesanyádnak meg jobbulást és gyógyulást.