Akik szerint a 16 éves lányok ne járjanak bulizni, mert még nem tudnak magukra vigyázni, szerintetek 26 évesen jobban fognak tudni?

Ilyen fiatal korban igenis rengeteget számít 1-2 év is, hidd el. És amikor azzal jönnek, hogy mondjuk bulizzon valaki 26 évesen inkább, mint 16 éves korában, akkor nem feltétlenül a fizikai teljesítmény és önvédelmi képesség fejlődése miatt mondják, hanem, mert

egy huszonéves sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint egy tini, hamarabb felismeri a veszélyhelyzeteket ezáltal, plusz még a tomboló hormonok miatti meggondolatlan cselekvés sem fenyeget stb. Mondom ezt 22 éves lányként.

26 éves nő vagyok. Hogy mi a különbség köztem és egy 16 éves között? Egy érettségi, egy diploma, folyamatos munkaviszony és jövedelem, egy férj és pár év szülőktől való külön élet. Szimplán ennyi :)

Visszatekintve sokkal jobban fel tudom mérni a rám leselkedő veszélyeket, mint egy tini. Amíg aktívan jártam szórakozni (na jó, nálam ennek nem annyira van értelme, keveset buliztam), 18-20 évesen 15-16 éves kiscsajokra vigyáztunk, mert sikerült bebaszcsizni és ne legyenek már erőszak áldozatai...

A kulcs az, hogy fokozatosan kell engedni. Ha valaki életében először 26 évesen megy bulizni, mert mondjuk akkor szabadul meg a rátelepedő, túlféltő szüleitől, akkor pontosan ugyan olyan hülyeségeket fog csinálni, mintha 16 lenne (ha nem nagyobbakat a hirtelen szabadság miatt). Aki nem tudja a saját határait az 26 évesen ugyan úgy túl sokat fog inni elsőre és ugyan úgy ki fog próbálni minden marhaságot.

Nem egy ismerősömmel csináltam végig, hogy hirtelen szabad lett és hát jóval messzebb mentek mint én, akit sosem óvtak mindentől. Tapasztalataim szerint azok a szülők ilyenek, akik fiatal korukban nem voltak sehol így meg sem tudják ítélni, hogy mi mennyire veszélyes. A koncertek általában teljesen ártalmatlanok például, ott soha senki sem nyomult ránk, amíg azért a Moriban mindig jobban észnél kellett lenni, anyukám mégis a koncertektől féltett jobban :D

Amúgy én a következőt mondanám:

- koncertekre 16 évesen simán engednélek, de utána azonnal haza kéne jönnöd.

- házibulikba is ha amúgy felelősségteljes vagy, ott legalább ismerősök között csinálnál marhaságot ha nincs elég eszed nem kipróbálni hogy mennyit tudsz inni

- fesztiválokra / felnőtteket célzó szórakozóhelyekre pedig később. Oda valid a 18. Engem is mindig ezeken a helyeken ért a legtöbb necces szitu, oda már jól jön, hogy ismered magad és a határaidat.

18 után pedig nem korlátoználak, annak semmi értelme, mert úgyis azt csinál egy 18 éves amit akar.

L/27

18-20évesen másabbak a világról alkotott képeid is, most pl te is csak annyit látsz az egészből hogy mi van ha megtámadnak...

de ez csak egy része, mi van ha valamit beadnak?? 16 évesen még nem igazán tünne fel hogy valamit bele raktak az italodba, később feltünne hogy nem is ittál sokat és hirtelen nagyon betompultál és ez nem szokásod, és pl már keresed is a baráti társaságod vagy hívsz valakit hogy baj van és menjetek...

egyik haveromnak a törzs helyén raktak valamit az italába majdnem mentőt kellett hívni hozzá, 2 ital után majdnem meg fulladt a saját hányásába, nem tudott magáról semmit, azt se hogy hol van, mi történik, mikor jobban lett haza kísérték

meg idősebb korba másképp kezeled a helyzetet és jobbann felismersz egy adott szituációt és jobban le tudod reagálni...

nem azt mondom hogy nem engednélek el sehova 16-17 évesen, de előtte látni akarom hogy éreten tudsz gondolkozni, nem az ivászatról szólna, baráti társasággal mész, és vigyáztok egymásra...

általában sokkal naivabb egy 16 éves lány, mint mondjuk egy 26 éves. a kettő életkor között azért van 10 év...rengeteg élettapasztalatot jelent. de egyébként egy 18 éves is sokkal több mindent megtapasztal a világról, mint egy 16 éves. egyszerűen arról van szó, hogy 16 évesen kockázatosabb elmenni egy olyan helyre ahol vannak rossz szándékú emberek, mint később. oké, hogy fizikailag nincs feltétlen különbség, de egy 16 éves lány sokkal befolyásolhatóbb, és manipulálhatóbb mint egy idősebb...

egy 16 éves lány még nagyon tini, gyakran küzd önértékelési problémákkal, odamegy pl egy srác, hogy heló, de szép vagy, csaj kb elolvad ettől, végre valaki szépnek látja, aztán jön az hogy "meginnál velem egy italt" persze persze, nyilván, végre nőnek érezheti magát szegénykém, és utána meg jön a képszakadás, és az hogy azt sem tudod másnap reggel, hogy hol vagy, és mi történt vajon veled éjjel. és hiába vagy jó sportoló, ezt azzal nem tudod kivédekezni. persze ezek általánosítások nyilván, biztos van aki 14 évesen is felelősségteljesebb, mint más 20 évesen, csak a társadalom nagy átlagához képest itt volt érdemes meghúzni ezt a határt. vagy az italfogyasztás is. oké, hogy 16 évesen fizikailag kialakultál, de úgy egyébként az értelmi fejlődés még ebben a korban folyamatban van, és nagyobb kárt tud okozni egy nagy lerészegedés mint később...

De természetesen abban igazad van, hogy felnőtt nőket is érhet "baj" nyilván van aki beül idegen ember kocsijába a buli után, aztán csodálkozik hogy nem haza viszi mégsem, hanem a susnyásba....csak egy 16 évessel ez azért sokkal inkább megtörténhet, mert tapasztalatlan.

Feltételezem te vagy a 16 éves lány.

Később te is máshogy fogsz gondolkodni. Közted meg egy 18-20 éves közt is rengeteg különbség van, meg egy 18-20 éves és 26 éves között is!

#8 vagyok.

Egyébként egyetértek azzal a válaszolóval hogy fokozatosan kell engedni. Meg a korábbi tapasztalatokkal is összefügg. Szóval én kamasz koromban például sosem csináltam nagy hülyeségeket (vaygis csináltam de úgy hogy otthon ne derüljön ki!), nem hánytam be miután hazajöttem buliból stb., így a szüleim is könnyebben engedtek el.

Abszolút egyetértek a 4. válaszolóval, kb. ugyanezt akartam én is írni. Egy-két év ebben az életkorban az szerintem semmi, nem ez az, ami igazán számít. Maximum a felelősség miatt lehet különbség, de megmondom őszintén, hogy nekem attól felfordul a gyomrom, ha valahol olyat hallok/olvasok, hogy "majd akkor mehet, ha 18 éves lesz, mert akkor az már a saját felelőssége".... Nekem ez valahol mindig azt jelenti, hogy a szülő leszarja a gyerekét és azt, hogy mi történik vele...."18 éves, azt csinál, amit akar, ha bántják/bármi baj történik vele/megsérül/hülyeséget csinál, akkor az az ő baja, engem nem érdekel, már nem az én felelősségem, hanem őt büntetik meg/neki fáj/neki lesz rossz"stb....Én úgy gondolom, hogy valahol pont ez a hozzáállás van annak a hátterében is, ha a gyereket túl szoros pórázon tartják a szülők, mert úgy gondolják, hogy "oké, ha bezárom a szobába, nem engedem el sehová, akkor azért olyan nagy baj csak nem történhet" és akkor megnyugszik, hogy nincsen mit számonkérni rajta, nincsen miért felelősségre vonni, aztán, ha betölti a 18-at, akkor pedig már pláne, mondván felnőtt és ő felel magáért. Én ezt nem tartom normálisnak.

Szerintem ideális esetben ez úgy történik, hogy a szülőnek szándékában áll egy értelmes, gondolkozó, önálló és talpraesett felnőttet nevelni a gyerekéből és sokszor a dolog már itt megbukik...sajnos. Valamint az is a nevelés része, hogy a szülő tanítja a gyerekét, átadja neki a számára fontos értékeket és ezek által megpróbálja az általa vélt helyes irányba terelgetni, ugyakkor közben teret ad neki ahhoz, hogy megtalálja önmagát és tapasztalatot szerezzen. Fokozatosan kell elengedni a kezét, mert az sem jó, ha mindig mindent szabad bármely életkorban és az sem, jó ha minden tiltva van, majd egyszer csak úgy hirtelen kilökik a "nagybilágba". Személyes példát is tudok mondani, bár ez inkább miattam alakult így és nem a szüleim miatt. Nekem kimaradt ez a "lázadós" időszak, mert engem tini koromban nem érdekelt semmi ilyesmi, nem akartam bulizni járni, pasizni, inni, cigizni, még csak hajat festetni sem stb., illetve a szüleim is lazák voltak, nálunk nem voltak tabuk, bármiről lehetett beszélni és elég engedékenyek is voltak, szinte mindent megengedtek volna, tehát még ez a "tiltott gyümölcs" érzés sem volt meg. Valamint tök jó volt a kapcsolatunk, szerettük egymást és odafigyeltek rám, foglalkoztak velem, mindig mindenben segítettek, számíthattam rájuk. Ez így tök jó, viszont mikor elköltöztem a tanulás miatt, akkor kb. pofán vágott az élet...Szar volt egyedül, a szüleim nélkül és csomó minden volt, amivel kb. nulla tapasztalatom volt és azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem volt kapcsolatom, az ilyen tiniszerelmek is kimaradtak, abszolút analfabéta voltam a másik nemmel. Mikor először ittam alkoholt, akkor az is gáz volt, 20 évesen sem tudtam, hogy hol van a határ, mennyit tudok inni stb., mert sosem próbáltam korábban. Mikor először elmentem bulizni barátokkal, akkor is tök szarul éreztem magamat, mert körülöttem táncoltak, ugráltak a 16-17 éves lányok, én meg ott álltam, hogy "mi a franc van?"...és még sorolhatnám. Ez nem az életkoron múlik.