Mit kellene tennem? Vagy csak ignoráljam? (megbecsülés) 17/L
Mielőtt elkezdeném a kisregényem, elmondok pár dolgot magaról. Koromhoz képest igen érettnek tartom magam, ezért kérem ebbe nem belekötni. Művész vagyok, csupa fura, érzékeny művészgondolattal. Van jövőképem, van életem, felelősségteljesnek gondolom magam.
A történet pedig így szól (előre elnézést, nem siránkozásnak szánom):
Úgy érzem nincs megbecsülve amit csinálok. Rengeteget rajzolok, a legtöbb energiámat ebbe fektetem, gépen és papíron egyaránt, olvasok és írok is, nyelvet tanulok, szintén sok energiabefektetéssel és tanulok még mást is, nem feltétlenül az iskolának. Szerintem tehetséges vagyok, jók az ötleteim és szépen valósítom meg azokat (gondolok rajzokra). Most éppen egy játékot tervezek, ez azt jelenti hogy írom (történetre alapuló játék) és rajzolom. Nincs, vagy tényleg nagyon ritkán van olyan hogy épp nem csinálok semmit, maximum ha várakozok, de igazából akkor sem nagyon, mert mindig kezemben van egy könyv vagy füzet. Nem cigizek, nem járok szórakozó helyekre, sőt leginkább sehová, nem ülök órákat játékok, facebook vagy más közösségi oldalak előtt. Mindezek ellenére, sok olyan visszajelzést kapok, ami arra utal, hogy nem csinálok semmit, nem elég amit csinálok. A családom leszól amiért nem takarítok itthon annyit és, amiért be vagyok zárkózva a szobámba. Az iskolában a tanárok akik olyan tantárgyat tanítanak, amivel annyit nem foglalkozok vagy nem mennek sokszor jegyszik meg hogy kicsit jobban megerölthethetném magam (néha hozzáteszik hogy facebook helyett). Két személy akik elismerik a munkásságomat a barátom és a rajztanárom. És szeretném hozzátenni, hogy már egy hete nem alszom túl sokat, mert a játéknak időre el kell készülnie. Najó, ez mondjuk az én hibám, mehetnék hamarabb aludni.
Nem tudom, tényleg nem csinálok elég mindent, többet kellene, túl sokat várok? Vagy csak hagyjam az egészet, majd észreveszik egyszer?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Olyan.fura átlag szintből kiemelkedett elméket látni, akik nem veszik észre, hogy a környezetük egy fűszáll szintjén van.
Vedd észre.
Ha kell még segítség, szeretettel állok szolgálatodba.
Túlzásba viszed a rajzolást.
Értem én, hogy fontos neked és ebben képzeled el a jövődet, de azért emellett szánj időt más dolgokra is: a családra, a barátokra és az iskolára is.
Nehogy a végén egy remete legyen belőled, akinek se családja, se barátai, se munkája, és az utcán ül és egésznap járókelőknek rajzol aprópénzért.
Nagy kincs, hogy jól tudsz rajzolni.
Gondolkodtál már a grafikusi pályán? Számítógépes játékokhoz például.
Hiába vagy tehetséges a rajzolásban, sajnos itt Magyarországon ebből nem lehet megélni. Ezt a családod is tudja és ezért gondolhatják azt, hogy nem csinálsz semmit. Valószínűleg csak jót akarnak neked. Hobbyból oké, hogy rajzolsz, de kéne valami olyat is tanulni, amiből meg lehet élni. Most még eltartanak, tudnak segíteni neked, de egyszer majd a saját lábadra kell állni, ami ezzel a mostani jövőképeddel ( feltételezem ez a rajzolás ) nem fog menni itt.
És ez nem belekötés, csak szimplán realitás.
Szia!
Azt tanácsolom, hogy ignoráld egyenlőre.
Én is grafikus vagyok, valamint szintén van ötletem egy konkrét univerzumról és azon belüli történésekről, amit még nem döntöttem el, hogy játékká alakítok vagy filmesítek. Eddig mindenki azt mondta, hogy időpazarlás a dolog, néha odajöttek az osztálytársak nézni amit rajzolok, akkor kaptam egy kis vállveregetést, de mikor megkérdezték mire kell ez a sok skicc és válaszoltam azt mondták full hülye vagyok. :D Teljesen megértem, néha én is annak érzem magam, iszonyat kicsi az esélye, hogy olyan szinten befussak valamivel, hogy egy valamire való játékfejlesztő cég/filmstúdió megvegye az ötleteim (vagy egyáltalán észrevegyen), de nem bánkódom. Próbálok mindent önmagam miatt alkotni, a saját világom készítem, valójában nem másoknak, hanem magamnak, még ha vágyam is az ebből esetleg kialakuló önellátás megoldása... az is csak amiatt kell, hogy ne kelljen másra fordítanom az időm, csak a rajzra.
Jelentkeztem egyetemre Tervezőgrafikára, remélhetőleg ott teli lesz minden művészlelkekkel, akikkel akár közösen is alkothatok valamit. Ezt javaslom Neked is, próbálj olyan környezetet keresni, ahol mindenkinek az a célja, hogy önmaga valós énjét alkossa meg papíron. ^-^
Az átlag embereket a közöny uralja, nem értékelnek semmit amit egy másik ember csinált és nem érintőképernyős, de ez nem az ő hibájuk, szimplán nem lettek rá megtanítva, ezt el kell fogadni, és helyettük keresni a megfelelő személyeket. :)
Ha gondolod levelezhetnénk, érdekes személyiségnek tűnsz ebből kifolyólag, mutathatnál pár alkotást is. :D
18/F
Gondolom, hogy ha ennyire szeretsz rajzolni, akkor némi művészettörténelmet is ismersz. Sajnos láthatod, hogy a legtöbb művészt (legyen az festő, író vagy költő) nem becsülték meg a saját korában. Esetleg csak halála után, de azzal aztán sokat ért.
Támaszkodj magadra, a rajztanárodra és a barátodra.
22/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!