Tényleg ennyire a pénz és a munkahely számít egy ember értékmérőjének?

Még a tinédzser éveimben volt egy fiú, aki az utcánkban lakott, és nagyon jó barátságban voltam vele, csomót lógtunk együtt. Ő pár évvel idősebb volt nálam, nem járt már iskolába, nem volt stabil munkahelye, pár havonta hol dolgozott, hol munkanélküli volt. A szüleim és a rokonaim nagyon nem nézték jó szemmel, hogy barátkozok vele, bár nem tiltottak, de mindig kaptam az olyan megjegyzéseket, hogy:

- Miért állsz szóba egy ilyen semmirekellővel?

- Mit tudtok egyáltalán beszélgetni, biztosan nincs egy értelmes gondolata sem.

- Nem találnál különb barátokat? Te olyan okos vagy, miért nem a hozzád hasonlókkal barátkozol?

- Meglátod, majd téged is le fog húzni az ő szintjére.

Borzasztóan irritáltak ezek a mondatok, mert egyáltalán nem ismerték őt, csak levonták a következtetést, hogy biztosan egy semmitérő ember.

Aztán egyszer csak jött egy lehetőség, és kiment külföldre, meg is szakadt a kapcsolatunk, pár évig semmit sem tudtam róla. Nemrégiben azonban újra felbukkant, hazalátogatott a szüleihez. Én is találkoztam vele, sokat beszélgettünk. Új életet kezdett kinn, szakmát tanult, jó munkahelye van. A családom, amikor meglátta, hogy itthon van, és hogy jó kocsija van, márkás ruhái, drága telefonja, viszi a szüleit szórakozni, meg vásárolni, szóval van pénze, akkor rögtön elkezdték mondogatni, hogy micsoda rendes gyerek ez, milyen jóképű, segítőkész, és most már arról faggatóznak, hogy nem akarnék-e esetleg összejönni vele.

Ez számomra elég visszataszító, hiszen ugyanarról az emberről beszélünk, akit évekkel ezelőtt még leszóltak, semmirekellőnek tituláltak, és most, hogy hirtelen pénze van, meg jó munkája, ennyire megnőtt a családom szemében, sőt egyenesen össze akarnak hozni vele.

Tényleg csak ennyire az számít a mai világban, hogy valakinek mennyi pénze van? Csak ezzel lehet "lemérni" egy ember értékét?