Miért érzem magam lenézve, mert átlagos képességű vagyok és nem mentem egyetemre?

Szia!

Lehet, hogy nem te vagy a legokosabb ember a földön, de nem ez az egyetlen tulajdonság, ami értékessé tehet egy embert. Úgy látom az írásodból, hogy nagyon szorgalmas, törekvő vagy például. Szóval ne hagyd magad, a diplomás emberek is értékesek, meg a szakmunkások is. Ez nem azon múlik, hogy egy szakma milyen nehéz, teljesen mindegy, hogy egy egyetemista vizsgái milyen nehezek a te szakvizsgádhoz képest. Mindenkit a saját adottságaihoz kell mérni, hogy abból mit hozott ki. Te odatetted magad, és úgy lett meg a szakmád, szóval nem hagytad kárba veszni a talentumaidat. Jól belőtted, hogy mi az a szint, ami menni fog, és ahelyett, hogy egy egyetemen bukdácsoltál volna, kegyelem kettessel átküzdve magad és semmi értékes tudást össze nem szedve (mert a kegyelem kettes nem az), a neked megfelelő pályát választottad. Lehet, hogy valaki okosabbnak született, de lógatja a lábát, és sokkal kevesebbet ér el, mint amit elérhetett volna - az ilyen embernek semmi oka, hogy lenézzen téged.

1-es mert látod az írásából, hogy csak átlagos képességű? :D Ebből a negyed A4-es oldal terjedelmű kis semmiből?

,,Szorgalmas, törekvő" ne gondold, hogy ezek miatt bárki is többnek, jobbnak képes érezni magát. Az emberek 95%-a okosabbnak hiszi magát az átlagnál, szerinted mi az a tulajdonság, ha nem az okosság ami annyira növeli a felsőbbrendűségi érzést, az egót és az önbecsülést?

Vagy félreértettem valamit, amit a kettes írt, vagy jól értettem, és hülyeségnek tartom.

Akik okosak, azok általában egy egészséges önbizalommal, vagy azzal se rendelkeznek, mert pontosan tudják, hogy mennyi minden van, amihez nem értenek. Csak az ostoba kétbites gyökerek vannak elszállva maguktól az esetek nagy részében. És pont az ilyen gyökerek akarják a saját tudásukat azzal fényezni, hogy nekik mennyivel nehezebb volt tanulni, mennyivel többet tudnak. Megvan pl. ez a tendencia, hogy a műszakisok szadizzák a bölcsészeket, hogy mennyivel többe tanulnak, a bölcsészek meg szadizzák a középiskolásokat, hogy ne sírjon a szájuk, mert egy vizsga olyan nehéz, mint az érettségi; a dolgozó emberek meg szadinak mindenkit. Én nem értem, mi ez a mentalitás, hogy azzal próbálunk kitűnni, hogy nekünk mennyire szär életünk van, de ők tudják.

Kérdező, ne hagyd magad megtörni, sokkal szebb, értelmesebb, összefüggőbb mondatokban fogalmazol, mint a munkatársaim nagy része. Hasznos munkát végzel, szereted is csinálni, nem? Szóval ne ülj fel ennek, a saját elcseszett énképüket próbálják leverni rajtad. Ha tényleg annyival értelmesebbek lennének, akkor nem lenne szükségük egy olyan önigazolásra, hogy belerúgjanak az alattuk levőbe, és bizonygassák, hogy többek nála (nem mintha a végzettség határozná meg az ember értékét - mondom ezt diplomásként).

Azért, mert mostanában ez a sikk. Az egyetem tulajdonképpen már nem is a tanulást és az elért képesítést jellemzi (sok közegben), hanem maga az "egyetem" lett nagyon felértékelve.

Pedig jól érzed, tényleg nem jogos. Az egyik része az, hogy bármennyire is nem ez most a menő szlogen, de nem vagyunk egyformák. A munkánk sem egyforma, annak haszna, nehézsége, fontossága sem egyforma. Viszont ez az utóbbi skála valójában nincs egyenes összefüggésben azzal, hogy valaki egyetemet, OKJ-t vagy középiskolát végzett.

Legyél nyugodtan büszke az OKJ-dre, jogosan teszed, és nagyon becsülendő, hogy a képességeidhez mérten a lehető legjobbat hoztad ki magadból. Persze továbbra se tekints ettől még te se lenézően másra.

Legyél mindig nyitott a világra és tájékozott, illetve ismerd jól azt a témát ami érdekel, és hallgass bölcsen abban, amihez nem értesz. Adj bele mindent a szakmádba, a feladatodba, a munkádba, teljesítsd azt a legjobb tudásod szerint, és abban is legyél nyitott a fejlődésre. És ha ezt teszed, már biztosan nem vagy érdektelen, vagy buta.

(Mellesleg zárójelben megsúgom, hogy tegnap két órán keresztül szenvedtem, majd félretoltam egy tervezési feladatomat, mert bár harmadik éve tanulok az egyetemen, és még ide kapcsolódó tárgyaim is voltak, egyszerűen annyira nem értek a gyártáshoz, hogy meg vagyok lőve mi megvalósítható, mi nem az, nemhogy még pontosan ki is találjam vagy magam előtt lássam a technológiát. Szóval nagyon jól jött volna nekem tegnap valaki, aki ezirányú OKJ-t végzett. (Egy egyszerű hegesztést kellett volna kitalálnom a kérdéses részre.))

Sokkal boldogabbak lennének az emberek, ha nem fektetnének ennyi energiát abba, hogy mások mit és hogyan csinálnak, vagy gondolnak, csak a saját dolgukkal törődnének.

Illetve örök igazság, hogy általában a hülyéről mindenki tudja, hogy hülye, csak a hülye saját maga nem.

Én azt gondolom az igazán okos emberek mindig kételkednek. Magukban, a tudásukban, éppen ezért lesznek egyre és egyre okosabbak, hiszen hogyha valamit nem értenek, utánanéznek és élethosszig tanulnak.

Két diplomás mérnök vagyok. A helyettesem egy okj-s papírral rendelkezik. Igen, van kérdése, ahogy nekem is van, nagyon sok, ugyanakkor egy baromi értelmes, okos ember, akinek hihetetlenül jó ötletei vannak. Sokszor belegondolok, hogy igazából csak a papírjaink miatt ülünk így a lovon és nem fordítva. Ugyanúgy tisztelem a főnökeimet, mint a 8 általánossal rendelkező fizikai munkás beosztottjaimat, hiszen az is a közös célért tesz, aki az udvart tartja rendben és az is, aki az irodában papírt tologat, avagy más ügyeket intéz. A jó magyar munkahelyeken az nem jut el sokszor az emberek agyáig, hogy nincs olyan, hogy te meg ő, meg én. Olyan van, hogy MI. Ha mi, a csapat nem működünk jól, valamelyik pillér kidől, akkor az egész szerkezet borul. Ugyanannyit ér egy jó szakmunkás, mint egy diplomás ember és ennyi.

Aki felvág a tudásával, az intelligenciájával, meg a papírjaival és a brutális munkájával, meg a sz*r életével (Szerintem is sokszor megy a verseny kinek nehezebb az élete. Miért nem arról megy, hogy kit ér több pozitív impulzus napközben...?) az általában pont az a hülye, akiről mindenki tudja, hogy hülye, csak ő nem...