Van aki úgy érzi reménytelen az élete?

Jelen. Olvasok egy könyvet, és sorra jönnek elő az emlékek, a miértek, az, hogy hogyan kellett volna jól cselekednem a múltban 1-1 alkalommal. Elb×tam.

A könyv szerint van remény, ha akarja az ember, és máshogyan cselekszik, mint ahogyan eddig tette.

De mi van, ha a társadalom ellenem van? Mert még 1-1 ember "jóakaratával" szemben talán meg lehet küzdeni, de egy egész csoporttal, és így egy társadaloméval? Szóval reménytelennek látom az egészet.