Miért van az hogy a csecsemőket jobban szeretik?

Képzeld el, ha babaként nem lennénk aranyosak, szerinted hányan éltük volna túl az első évet? Full kihaltunk volna, már réges rég mind egy szálig. Az is egészen normális, hogy túlzásba esnek a szülők, nézd el nekik, mert ilyenkoe nem teljesen beszámíthatóak. Eleve kevesebbet alszanak, állandóan szétaggódják magukat mindenen, de közben ott az a szándékosan túlaranyos kisbaba, ami minden pillanatban boldogsághormonokkal fröcsköli tele az agyukat. Orvosilag elmebeteg állapot. Csak erről nem illik beszélni, mert mindenkivel ez van. Kiegyeztünk vele a fajfentartás érdekében.

Vígasztaljon a tudat, hogy lesz az a gyerek még akkora mint te most. Addigra bizony rég elmúlik a cukiság. Addig te törekedhetnél arra, hogy legyen mire büszkének lenni a szüleidnek, mert ez a másik amire nagyon alkalmas egy gyerek. Hogy olyan ügyes, jó tanuló, figyelmes, önálló, mindaz ami a kistesó akkor még nem lehet akárhogy igyekezne is.

Van még néhány jó hónapja, ne sajnáld tőle. Aztán ő is csak egy gyerek lesz. A kisebbik, a többedik.

Mit tehetnél, hogy rád is figyeljenek? Ez a lényeg. Vonulj vissza. Legyél csendes, ha keresnek ülj valami tankönyv fölött, mintha olvasnál belőle. Mondj ilyeneket, hogy kikapcsolod a tévét mert ártalmas a fejlődésben lévő idegrendszerre. Mindig tereld a babákra a beszélgetést, mindegy mi a téma. Kezdj el grafittal rajzolni csendéletet az elhagyott tárgyakról.

Örülök, hogy segíthettem!

Jogosak az érzéseid. A féltékenység is, nem is igazán tehetsz róla, hiszen részben ösztőnös. Valóban idegesítő mikor teljesítmény nélkül felülértékelnek valakit. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ez sajnos nem áll meg a kisbabáknál, később is lépten-nyomon szembesülnöd kell vele. Az kapja az állást akinek van ismerőse, az keres többet akinek több haverja van a felsővezetésben, aki soványabb, erősebb, magasabb, ugyanolyan a kutyája mint a főnöknek, az kap fizetésemelést akinek hálistennek nincs családja magánélete ott tud lenni éjjel-nappal hétvégén is, akármilyen versenyt az nyer aki árva, aki hátrányos helyzetből érkezett, és kihangsúlyozandó, hogy ezt tudja is róla mindenki mert jó sokszor elmesélte. Emellett tehetsz te bármit, lehet neked ötször rosszabb volt minden, de senki nem tud róla, háromszor annyit tanultál, de olyan normálisnak látszol aki talán majd egyszer arra vetemedik, hogy a hétvégét a családjával töltené, vagy nem marad minden nap 2-3 órát ingyen melózni, úgyhogy esélytelen leszel.

És mit fogsz tenni? Semmit. Semmit se tudsz tenni. Elkezded irigyelni ezeket? Konkrétan azt, hogy mások hátán vagy a saját nyomorán kapaszkodott fel? Te így tennél, ha tehetnéd? Vagy esetleg majd másokon éled ki a frusztációidat és utálsz mindenkit aki pont nem olyan mint te? Ha nő vagy a férfiakat, ha férfi vagy a nőket, a bal oldat, a jobbat, az állatbarátot a gyerekpàrtit, a befogadót az elmenekülőt, a vallásost az ateistát, lényeg hogy legyen kit hibàztatnod azért mert a rendszef amiben élsz igazságtalan? Körülnèztél már kicsit a világban? Ilyet akarsz mint amilyen most? Legalább próbáld meg, hogy ne ez maradjon. Beszélj a szüleiddel, mondd el hogyan èrzel, mit szeretnél máshogy. Fogd fel, hogy ha igazad is van, az egèszről pont a kisgyerekek nem tehetnek. Szerethetnéd is őket akár, nem azért mert aranyosak, hanem mert belőlük még lehet bàrmilyen ember attól függően milyen környezetben nőnek fel. Ha ellenséges világot látnak, mitől lesznek majd mások mint a mostaniak? Tehetnél valamit ez ügyben. Komolyan mondom. Nekem nem mindegy milyen vilàg lesz itt.