Mindenkinek ilyen nehéz a felnőtté válás?

Van aki küldetésének érzi azt hogy dolgozni kell, azonban ilyen fizetések mellett(értem ezalatt az egyetemet végzett, és szakközéppel rendelkezőket) nem szabad túl aggódni a dolgot.

Albérletet itthon elfelejtettem már vagy jó pár éve, ha csak nem keresnék annyit amennyiből van mit kidobni rá.

Marad a szülői ház, spórolás, legalább együtt vagyunk amíg lehet.

Van egy kis régebbi Golfom, nyárára egy nagy robogóm vígan elvagyok, legbelül nem érzem magam felnőttnek csak egy 16-17 éves srácnak, míg ennek ellenére 25 éves elmúltam.

Én hagytam hogy sodorjon a sors, nem idegeskedtem, úgy is az iskolai évek azok fixen lemennek, a munka világa meg teljesen más megközelítéssel bír, találhatsz családra, de nagy ellenségekre is.

En jelenleg 22 eves vagyok, meghalt az egyik szulom, es egyedul kellett elnem tinedzser korom ota a mai napig, dolgozom, es nincs inyemre a munka, szeretem csinalni, es jo vagyok benne, de valoban Magyarorszagon eszebe jut az embernek, hogy miert tegyem? Hisz amit keresek semmire se eleg.

Ha ez zavar teged lepj! Meg fiatal vagy, eleteros ferfi! Menj ki kulfoldre, rengeteg penzt osszetudsz sporolni,ha ugyes vagy, vehetsz egy kocsit, es talan idovel egy hazat is.

En mar regota nem toleralom az embereket, de nem is kell, nyilvan, aki jofej azzal nem leszek bunko, de aki nem az azt engedd el, ne okozz magadnak duhot, rossz erzest, eld a sajat eleted, es ne legyel olyanok mint ok.

Ne felj semmitol, az uj dolgok megha nem is latszanak jo dolgoknak az elejen az igazi celjaid fele visznek, ha hagyod, merj uj dolgokat megelni.

De kb egy cipoben jarunk, meg sem akarom feladni, pedig mar szamtalanszor akartam, hosszutavon atgondolva unalmas es ertelmetlen ez az egesz ember alkotta elet. Megis a kenyelem miatt szenvedunk.

Vagy keress többet vagy legyen kevesebb kiadásod. Pl ha közel költözöl a munkahelyedhez simán járhatsz bicajjal vagy robogóval munkába. nem olyan kényelmetlen ez.

Irj egy listát a havi bevételekről és kiadásokról és hó végén menj rajta végig. Próbáld kitalálni mi az ami tényleg kell és mi az ami pénzszórás.

Szerintem, ha van biztos szülői háttér, akkor nem annyira. De minden viszonyítás kérdése. Én pl az egyetem alatt nagyon el voltam kényeztetve. Nem kellett nagyon dolgoznom, de ettől függetlenül vállaltam olyan munkát, amit szerettem csinálni és fejlődtem. Aztán meghalt anyum, kölcsön kellett, albérletbe költöztem, és a szakmámban max éhbérért tudtam volna dolgozni.

Jelenleg egy csavar vagyok a gépezetben, de viszonylag jól keresek, viszont egyre inkább húz a szívem a saját, kreatív szakmám iránt. Vannak kihívások, de talán a megpróbáltatások miatt már jobban kezelem őket. Ne félj a nehézségektől, mert ha megtanulod kezelni őket, boldog leszel, h felnőtt vagy, és te hozod a döntéseket. Sok sikert! N/27