A mindenkinek megvan a párja/megtalálja az igazit valójában a következőt jelenti?

Tegyük fel, tizenévesen egyedül van és szűz. A csajok kiröhögik. Senki nem gondol rá férfiként. Huszonéves lesz, továbbra is undorral/szánalommal néznek rá. Végül jó esetben egy prostival elveszíti és időről időre emglátogatja őket. Végül harmincas lesz, sokan nem hagyják már békén a nősüléssel. végül megunja és társkeresőn/egyéb helyen találkozik egy nővel, akinek már van gyereke és emiatt a pasik sorra lekopnak mellőle, már ha egyáltalán szóba állnak vele.A nő átgondolja a dolgokat: "elviselhető a kinézete, dolgozik és nem tűnik alkoholistának/bunkónak sem, egye fene."

És összeáll vele. Jó esetben neki is szül saját gyereket és élik a hétköznapi átlagemberek dolgos életét.Persze, ha visszatekint valamikor az életére, fájdalommal veszi tudomásul, hogy a nagy csajozásokból, kalandokból neki semmi része nem volt. Ilyenkor sóhajt egy nagyot ésiszik egyet a söréből vagy keres egy sportcsatornát, hogy elterelje a gondolatait. Csak magában meri remélni, hogy az utódának már jobb élete lesz, mint neki volt.

Nagyjából ez lenne az igazság?