Egy irracionális, etikai és érzelmi kérdés, melyiket választanád?

Tegyük fel lenne életem szerelme(ami teljesen lehetetlen) nem ölném meg (de először meglepődnék hogy vannak érzéseim :o). Mivel Ő lenne az egyetlen ember akit szeretek(nyilván). A többi ember sorsa meg eleve hidegen hagy, de ha lenne egy ember akit szeretek és ő is engem, semmiképen sem ölném meg. Csak azért hogy másoknak jó legyen? Nos, nem. Mivel eléggé önző vagyok, így nyilván nem ölném meg.

Lenne-e bűntudatom, azért mert azt választottam akit "elvileg szeretek" ezáltal másoknak rosszat okozva? Nos, nem lenne bűntudatom. Nem vagyok Isten, hogy megváltsam a világot a rossztól. Nyilván van oka hogy miért létezik rossz és jó egyszerre a világon. Még akkor is ha a rossz, nem éppen kedvező. De van, létezik és el kell fogadni ezt is. Sajnos a rossz (úgy mint a jó) az emberi lények velejárója. Ezt nem lehet megváltoztatni, se eltüntetni.

Egy idegent sem tudnék megkínozni, nem ám a páromat.

Szóval, nem.

De nem is érzem feladatomnak, hogy megváltsam a világot :)

Szóval az lenne az utolsó erőszakos cselekedet a világon, hogy megöltem azt az embert, akit a világon mindennél jobban szeretek? Elmélkedhetünk rajta naphosszat, de egy normális, épeszű, lelkileg egészséges ember nem tenne ilyet a párjával, ha meg csak azért tenné meg, hogy "megmentse a világot", túl nagy álmodozó.

És egyébként is, ha megölök valakit, börtönbe kerülök. Akkor számítana az nekem, hogy odakint már nincs szenvedés, ha én egy cellában ülök életem végéig, úgy, hogy ÉN öltem meg a páromat, akit nagyon szerettem? Vagy magára az önfeláldozásra gondolsz? Hogy nekem mindegy, hogy milyen lesz, a világ számára jobbá teszem az életet? Nem egy ember fogja megváltani a világot, sajnos nem.

De ebből írhatnál egy regényt, egy utópisztikus sztorinak elmenne. :)

Nincs szerelmed, és így akarsz bosszút állni, azon akinek van. Már olvastam olyan, kit ölnél meg anyád/apád.

Valószínüleg intézetben nevelkedett gyermek, akit a szülei eldobtak. A kérdés rólad szól, neked kell megválaszolni, te vagy a válasz. Normális ember nm gondolkodik ilyenen. Tegyük fel vkinek nm lehet gyereke, sajnálja, de majd, ha bekattan minden gyereket utálni fog, minden szülőt, és idétlenséget kérdez: ha egy gyerekedet választhatnád, melyiket nm őlnéd meg?

Tehát a szülőket, kiakasztja a kérdésével. Ez egy támadás.

Azt kérdezem: elmebeteg vagy?.

Ez is támadás, kérdésbe burkolva.

Nagyon nagyon jó amit írsz, de fizikai képtelenség van benne. Persze sebaj, nincs efféle tudásod.

Mivel ismerem létezés mechanikáját, nem tenném meg.

Ha nem ismerném s úgy vélném, ezzel jobb lesz nagyon nagyon sok élőlénynek ugye nem csak jelenben, de sokáig tartó jövőben, megtenném.

Jól érezném magam, hisz minden negatív törölve lenne.

Én tudom, hogy önző vagyok ilyen téren. Nem tenném ezt meg a lelki társammal, mert 1) nem érdemli meg és igazságtalan döntés lenne VELE szemben a részemről (a világ összes mocska meg nem az én hibám), 2) nem tudnám elviselni a szenvedést.

Plusz, ha a gonoszból nem lesz jó, akkor eltűnne az, amiről tudunk, de jönne a helyére más mocsok.