Nektek is ennyire nehéz az életetek?

Nem tudom, hogy én rontok-e el valamit, vagy mindenkinek ennyire kínlódás az egész. Lassan 30 vagyok, 20 éves korom óta dolgozom, persze lakásom az nincsen, mert az összes pénzem amit félre tehetnék elmegy az albérletre, mert lakni muszáj valahol. Beiratkoztam az egyetemre, munka mellett, mert próbálok valahogy kivergődni ebből a pénztelenségből, de nem megy a tanulás se olyan könnyen, mert hát mikor tanuljak mikor 10-12 órákat dolgozom, fáradt vagyok, ideges vagyok. Gyerek semmi, párkapcsolat semmi. De még a reményét se látom, mert hát ahhoz is pénz kell. Ráadásul van valami retkes daganat a petefészkemen. Be vagyok tojva, hogy ha most pl kell egy kemoterápia el fogom veszteni a munkám, nem lesz hol laknom, ennem, hajléktalan leszek. Apukám már évek óta munkanélküli, ő szüleinél lakik, és ők is tartják el. De ha nagymamáék meghalnak, akkor apám is a nyakamra fog maradni. Annyira nehéz ez az egész, és nem bírok kitörni semerre...úgy érzem felőröl.