Nektek is ennyire nehéz az életetek?

,,Ráadásul van valami retkes daganat a petefészkemen. Be vagyok tojva, hogy ha most pl kell egy kemoterápia el fogom veszteni a munkám, nem lesz hol laknom, ennem, hajléktalan leszek."

Ne haragudj én inkább a daganoton paráznék előbb mint a hajléktalanságon. Egy egészséges ép eszű emberből még lehet bármi az életben tartson akárhol, de egy hallottból már nem. Értékrendek 2017.

Egyedül nagyon nehéz. Szerencsés vagyok, mert engem a szüleim az egyetemista éveim végéig támogattak. Csak az utolsó évben kezdtem el dolgozni és albérletbe mentem többed magammal. 15-20 ezer forintot tudtam félretenni havonta a lakástakarékom mellett. Ez annyira kiábrándító volt, hogy sokszor inkább azt is elköltöttem... Volt némi megtakarításom az egyetemi ösztöndíjakból, ez jól jött indulásnál. Aztán csak éltem és egy előléptetéa oldotta meg a problémámat, illetve a párom. Mostmár kb. mindketten ugyanannyit keresünk mérnökökként és ketten sokkal könnyebb, mint anno egyedül. Tudtunk venni egy lakást (hitelre) és mostmár ott tartok, hogy kitudom mondani, hogy sínen van az életem, amihez megvan az alapom is.

Szerintem baromi nehéz dolga van a mai fiataloknak, 5-10 évig csak tengődnek a kilátástalanságban. A szüleim sem tudtak segíteni, mert ők 23 évesen már diplomások voltak és házasok. Nekem a két diploma 6 évembe került, előtte évvesztes voltam és nyelvi előkészítő tagozatos is, vagyis 26 évesen léptem ki az életbe egy bőrönddel.

Én a helyedben nyelvet tanulnék. Majd ha már gagyogok valamit, akkor elvállalnék egy olyan kulimelót külföldön, amihez adnak szállást, ellátást. Egy-két évig összeszorítanám a fogam és csinálnám, annyit tennék félre amennyit csak lehet, majd hazajönnék és legalább lenne egy kis alapom ahhoz, hogy itthon tudjak magammal bármit kezdeni. Nem fogja megváltani a világot az a pénz, de legalább nem lesz az az érzésed, hogy napról napra élsz.

4es.

Nem a kérdező hibája ez az értékrend. A mai világba ha hajléjtalan vagy = halott vagy. Megértem én a te álláspontodat is, de azért lásd be hogy könnyű osztani az értékrendet ha téged nem fenyeget a hajléktalanság.

És hogy ne csak off legyen, mindig bízz a jövőben. Cselekedj úgy most ahogy a legjobbnak látod, mert ezáltal a holnap megadhatja neked a lehetőségeket a továbblépésre. Legyen az jobb munka/több pénz vagy éppenséggel lelki béke amitől jobb lesz a tanulás... Kitartás! :)

nekem szerencsére nem

érdekelne milyen időbeosztásod van és mit dolgozol, mit tanulsz?

lehet egy piacképes OKJ-val hamarabb eltudnál helyezkedni jobb munkahelyen, jobb fizetésért

Igen, a 20-as éveimet orrvérzésig melóval és emelett nincstelenséggel töltöttem, ugyan nekem örökség árán volt egy fél lakásom, a másik felére viszont hitelt kellett felvenni, így azt pengettem.

Volt áram/gáz lekapcsolás, végrehajtó, nem volt mit ennem hóvégén, csak vízben főtt lencsét, vagy vízbegrízt (tej sem volt), mosógépem sem volt, kézzel mostam évekig mindnent.

Aztán a harmincas éveimben lett egy párkapcsolatom, ami azóta is tart, találtam jól fizető munkahelyet, ki tudtam fizetni a hitelt, szóval minden jóra fordult, azt leszámítva, hogy nálam is időközben lett egy rosszindulatú daganat, ami miatt operáltak, de már túl vagyok rajta.

Szóval kitartás, még lesz jobb is. Tudom, lehet, hogy nagyon soká lesz az, de érdemes kivárni. :)

kérdező elgondolkodtál már azon, hogy külföldön próbálj szerencsét?

te nem olyan helyzetben vagy, hogy a kis pénzedből ellegyél...

eléggé penge élen táncolnál, ezen segíthetne az ha kint kicsit rendbe szeded magad anyagilag, nem muszáj egész életedre kiköltöznöd