Mely volt életetek során az a nehéz döntés amit "elfogadható veszteségnek" könyveltetek el?

50 fölött kijönni Németországba, nyelvtudás, ismerősök, munkahely nélkül. Hat hétig az autóban lakni, amíg helyrerázódott az életünk.

Gondoltam írok, akkor már én is, nem baj, hogy nem friss téma, csak gondoltam megosztom, hogy legyen miből tanulni. Még jelenleg tanuló vagyok, jövő ilyenkor konkrétan felköthetem a gatyát, mert akkor fogom első szakképesítésnek mondható szakmámat megszerezni (bár kitudja mit hoz még az élet...) A legrosszabb döntés, ami engem végig bánkódással és vívódással tölt el a mai napig, és még fog is a jövőben, hogy volt egy nagyon csábító "szívem vágya" munkalehetőség, de végül visszamondtam, mert utólag be kellett látnom, hogy ha ott hagynám a jelenlegi sulit, ahol szakmát tanulok, és végül kudarc lett volna, abból a munkából, vagy elbuktam volna a tanfolyam során, esetleg vétek valami súlyos dolgot, ami miatt elbocsátanak, se szakmám, se munkám nem lenne, és mehettem volna "robot munkásnak" Így igaz 20 éves vagyok még e nap, még tömérdek lehetőségem van, de valahogy nem, hagy vigasztalni akkor sem, továbbá semmi felkészültségem nem lett volna, ha odaállítok, így elhatároztam, ha párév múlva újra lesz lehetőség, és semmi nem akadályoz meg benne, ismét nekiugrok a jelentkezésnek, ezúttal felkészülten, idősebben, és bölcsebben, mert az a gond, amíg fiatal az ember kapkod fűhöz-fához, és sokszor rossz döntéseket hoz, így ezzel a tudattal kell élnem, bár más gondolom, ezt rég lesz@arta volna, amin én bánkódok, de nekem ez volt eddig életem első rossz döntése.