Mi a véleményetek: "megéri" világra hozni egy olyan babát, akinél már a terhesség során bizonyható, hogy fejlődési rendellenessége (pl Down kóros) van? Mi ilyenkor a "helyes" döntés?

HA egész biztos, hogy fogyatékos, akkor nem.

Ugyanis az egész család tönkremegy ilyen helyzetben, ezen kivül a gyereknek is bizonytalan a sorsa, mert elvált szülöként senki nem tudja a szükséges idöt rászánni, ezen kivül ha a szülök meghalnak, akkor nincs, aki el tudja utána tartani, egyedül meg nem életképesek.

#2

Miért válnának el a szülők miatta? Nyilván bárhogy is döntenek két fél döntése, de ha még el is válnának attól még az apanem szűnik meg létezni. Ilyen alapon akkor soha senkinek nem szabadna szülni,hisz lehet elválik és lelép az apa.

Más részt öreg korában ki gondozná, azért a beteg gyerekek nem nagyon szokták túlélni a szülőket.

Ez most egy jó kis megosztó kérdés, majdnem mint az abortusz igen vagy nem dolog.

Én elvetetném, ha kimutatható lenne ilyen rendellenesség. Nem durva szinten, de én is érintett vagyok egy kis rendellenességre, látom a szüleimet mennyit kínlódtak ezzel az egésszel, pedig nekem tényleg csak egy icipici problémám van a Down kórral szemben és mégis. Orvostól orvosig, fél ország beutazva..nem láttam a könnyeiket és hogy ez nekik fájt, sosem éreztették de biztos vagyok mindkettőben. És ezt annyira bánom, pedig nem tehetek róla kicsit sem, hogy ezt kellett végig élniük velem, de mégis nagyon bánt, hogy fájdalmat okozhattam ezzel nekik és plusz terhet raktam a vállukra. Szóval nekem az lenne a helyes, hogy nem tartom meg. Önző vagy sem, így gondolom. És ha belegondolunk egy fejlődési rendellenes gyereknek az egész élete furcsa..nem tenném ki a csúfolódásoknak, amit akkor is kapna, nekem senki ne mondja hogy nem, vagy az összesúgásoknak a háta mögött.