Mi a véleményetek: "megéri" világra hozni egy olyan babát, akinél már a terhesség során bizonyható, hogy fejlődési rendellenessége (pl Down kóros) van? Mi ilyenkor a "helyes" döntés?

Nagyon toleráns embernek tartom magam, és alap esetben valószínűleg nem lenne bajom egy Down szindrómás gyerekkel, ugyanúgy szeretném, mint a másikat. De, mi lesz, ha már nem leszek? A Down szindrómásakat sokszor egyedül sem lehet hagyni egy lakásban. Esetleg örök teher lenne a testvéreinek. Most azt mondom, észérvek alapján, hogy valószínűleg nem tartanám meg, hiába szakadna meg a szívem.

Más fejlődési rendellenességekkel kapcsolatban nem tudom, hogy hogyan döntenék. Valószínű, hogy a rendellenesség mértékétől függ. Pl ha egy karja, nyúlszája, 6 lábujja lenne, az nem érdekelne.

én azt hiszem, megtartanám, de az elsőnek igaza volt, csak az tud erre válaszolni, aki ilyen helyzetben van.

Sok olyan eset is van, ahol születés után kiderül, hogy egészséges a baba.

A down kór azért is nehéz kérdés, mert sok fokozata van, amit méhen belül még nem lehet megítélni, és nagyon jól fejleszthető. Van, aki down kórral ugyanúgy éldegél, mint bárki más, semmi gondja.

Ezt sajnos nem lehet tudni terhesség alatt, hogy a betegség, amivel születik, milyen mértékű lesz. Én nem tudnám úgy leélni az életem, hogy nem teszek meg érte mindent, hogy minél teljesebb élete legyen.

Halálom után meg úgy gondoskodnék róla, hogy spórolnék, hogy egy minden szempontból megfelelő intézetbe, vagy gondozókhoz kerülhessen, ha szükséges.

A "helyes" döntés mindenkinek a sajátja, mert aki nem tudna gondoskodni egy beteg emberről, az ne vállalja, de aki úgy érzi van hozzá lelki ereje, az vállalhatja. Nem lenne szabad ítélkezni senki döntése felett, bármi is lenne, hanem támogatni kéne, szerintem ez lenne a leghelyesebb!!!