Normális, hogy abbe az irányba halad a világ, hogy az aki odafigyel magára/alakjára stb. szinte negatívvá vált a túlsúlyosokkal/ igénytelenekkel szemben?

Miért hiszed azt, hogy kötekedni akarok? Azért, mert rávilágítok a helytelen érveidre?

Azt mondod, hogy félsz elmenni edzeni, nyilvánosan étkezni, mert attól félsz, hogy az emberek gonoszak, kigúnyolnak, lefotóznak és feltöltik a képet közösségi médiára? vagy mert azt mondom, hogy az általad felsorolt, valóban drága termékek nem alapelemei az egészséges étkezésnek, amit meg lehet oldani alacsony költségvetésből is? Ez nem kötekedés.

Csak arra akartam rávilágítani, hogy áltatod saját magad, és túl nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy mások mit gondolnak. Szerintem ezt mindenki csinálja/csinálta, aki elhízott. Én is, anno. Például nem mertem világosban kimenni futni, mert kinevetnek a kövérségem miatt. vagy nem mertem társaságban enni, mert féltem, hogy megszólnak érte. Ma már tudom, hogy ez butaság, hiszen (ma már "soványként") én nem nézem le azért a kövér embereket, mert megpróbálnak tenni az egészségükért. És ezzel a legtöbben így vannak ebben a közegben. Bunkók mindig vannak és lesznek, de azokkal nem kell törődni.

"Ennyi erővel a drogosok, alkoholisták, lelki betegek, nemi betegek, sportolók ízületi bajaik...stb s mindenkit ártalmasnak ítélhetsz az egészségügy hanyatlása szempontjából:DDDD"

Az általad felsorolt csoportok meg is vannak bélyegezve, többek között ezért. Nézd meg, hogy egy drogosokról szóló cikk/youtube videó alá milyen kommenteket írnak az átlagpolgárok. 'Selejt, söpredék népség, ki kellene őket nyírni, minek él az ilyen, erre költik az adónkat".

Az alkoholistákról és a dohányosokról sokan szintén így vélekednek, de azért már óvatosabban, hiszen szélesebb réteget érint. Meg amúgy is, az legális.

De cukorbeteg/kórosan elhízott emberekkel kapcsolatos cikkek alatt, vagy ha valaki büszkén kijelenti, hogy ő plusz 30 kilóval plus size és így érzi jól magát, kövéren boldog, soha nem látok olyan, hogy "aztán meg a mi adónkból kezelik őket az egészségügyi problémáikkal". Ilyen szempontból pont az általad felsorolt szubpopulációt bélyegzik meg.

Ettél fagyit - megfájdul a torkod - elmész orvoshoz. Pont annyiba kerül, mint az Éveken át nem tartottad a diétád - a cukrod az egekben van - tönkretette a veséd - most dialízisre szorulsz folyamat:) Igazad van.

Amúgy minek írjam oda, hogy kinek szól a válasz? Akit érdekel a topic, amibe írkál, elolvassa az összes választ, és rájön, ha neki szól valami. Ha meg csak kötekedni akar, akkor jobb is, ha átsiklik felette.

"komolyan annyira szanalmasok ezek az emberek akiknek nincs élete és csak mások lelki terrorizálasaval élik ki a szánalmas kis vagyaikat"

Gondolod, hogy mivel ide kendőzetlenül leírom az őszinte gondolataimat az elhízással kapcsolatban, a való életben lelkileg terrorizálok másokat? Tévedsz. Az elhízást elítélem, és szerintem a fogyasztói társadalomnak ideje lenne rájönnie, hogy ez a western-lifestyle szépen lassan kinyírja a civilizációnkat. Ezt nem csak a kövérségre értem, hanem az élet más területeire is.

Szerinted az a jó, ha mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó. Ezzel a látásmóddal alapjáraton egyetértek, mivel liberális beállítottságú vagyok. Csakhogy ma azt a kort éljük, amikor az emberiségnek be kell látni, hogy nem tarthatjuk már fent sokáig ezt "mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja" dolgot. A korlátlan mértékű fogyasztásnak nemcsak egészségügyi jelentősége van, hanem a környezetre és a fenntarthatóságra is negatív hatással van.

Biztos vannak olyanok, akik kicsinyes okokból bántják a kövéreket, azonban nekem tényleg ilyen jellegű dolgok futnak át a fejemen, amikor a kövérség emelkedő tendenciájára gondolok (ismétlem, az elhízás csak egy gond a sok közül). Szóval minden szinten leírható a probléma az egyén aspektusától a társadaloméig.

Anyway, az alapokra visszatérve: a való életben nem bántom a kövéreket. Én is az voltam sokáig, és nem felejtettem el, milyen rossz volt bántva lenni.

Ha azt látom, hogy valakinek nincs igénye minimális változásra sem, akkor valóban ítélkezem kicsit magamban, de senkit nem aláznék meg. Azonban ha valakin például látom azt, hogy próbál tenni magáért és az egészségéért, azt kifejezetten támogatom és bátorítom. Nem egyszer segítettem más másoknak a közvetlen környezetemben is. Ha pedig valaki belebukik, azt nem ítélem el, inkább arra biztatom, hogy ne utálja ezért magát, hanem folytassa bűntudat nélkül, amit elkezdett.

77%-os voltam