Ez a "fura" érzés hamar elmúlik? Ti hogyan éltétek ezt meg?

Őszintén sajnálom. Főleg, hogy "végig is élted" az elmúlását. A gyász furcsa folyamat, és sokféle érzés keríthet ilyenkor hatalmába. Amin most keresztül mész az is természetetes.

Hogy kinél meddig tart, azt nem lehet előre megmondani. Próbálj meg az emlékeid között szépeket is felidézni, az sokat segíthet. Sok erőt Neked!

A megkönnyebbülés természetes ha előtte szenvedett,ettől nem vagy bunkó,ha emiatt aggódsz.Vannak olyan emberek(például én is) akik először nem sírnak,és utána,amikor eszébe jutnak a vele átélt élmények,vagy ilyesmi,akkor sír. Ezután megy az élet,igaz hogy nélküle.Nem hiszek nagyon az okkultizmusban meg a sors erejében,meg mindenben,de lehet,hogy azért volt ilyen hosszú az eltávozás,mert még le kellett valamit/valamiket rendeznie,akár magában,akár mással.Biztos hogy nem te voltál az utolsó dolog,ami eszébe jutott,hisz a nagyszülőknek a legkisebbik gyermek az egyik legnagyobb öröme :)

A suliban ha mindig rá gondolsz akkor lehet az a gond,hogy nem mondtál ki/írtál le valamit,amit csak akkor tudsz elhagyni,ha kimondod.Én azt csinálom sok esetben,hogy magam elé képzelek egy pszichológust,és vele "beszélgetek". Ilyenkor a tudatalattid tesz fel neked kérdéseket,hidd el ott lesz az amit ki akarsz mondani!Vagy beszélhetsz bárkivel akit szeretsz,a te döntésed.Őszinte részvétem!