Milyen érzés volt, amikor végeztetek a sulival és munkába kellett állnotok? Hogy éltétek meg, hogy nincs több nyári szünet, hogy már nem csak a zsebpénzeteket keresitek meg, hogy kötelező bejárni melóba?

20 éves voltam, amikor elkezdtem dolgozni. Én rühelltem az iskolát, egyszerűen kínszenvedés volt minden órája. Most 22 éves vagyok, bármire van pénzem, azt veszek, amit akarok. Nem kell anyuék nyakán lógni heteken át, hogy légyszives vegyenek meg valamit, amiből végül sose lett semmi.

Nincs 2 hónapos szünetem nyáron, meg több hetes szabim karácsonykor, húsvétkor, de igazából nem is hiányzik annyira, mert minden más barátom is dolgozik, szóval amúgy is csak unnám magam otthon egyedül.

Nekem egyáltalán nem hiányzik az iskola.

Örültem, hogy vége a sulinak. Kèt èvig szenvedtem egyetemmel is, sikertelenül. Aztán meguntam, és nyáron munkába álltam. Nem stresszes...annyira. Ezen kívül legalább saját bevétel. Bár nincs nyári szünet, és nèha hètvègèn is kell dolgozni, kivehetem pihenőnapnak hètköznap. Szóval amikor szüksèges, vègülis anèlkül tudok csinálni 4 napos szüneteket, hogy a szabim bánná.

Furcsa, hogy most már nekem kell irányítanom a dolgaim folyását, de mindenképpen pozitív.

22F

21 évesen kezdtem dolgozni. Eleinte jó volt, mert végre volt fizetésem, új kihívások elé néztem stb. Aztán unalmas lett a munka is és levelezőn járok megint suliba.

Most így a kettő meg eléggé sok, de legalább nem gyöpösödök be.

A munkába járással sose volt gond. Iskolába ugyanúgy kötelező bejárni. A hiányzás kicsit neccesebb, mint suliban. Nyáron meg ugyan azt meg tudom csinálni, mint amikor suliztam.

Szia Kérdező!

Én 20 éves voltam és technikus-minősítő (érettségi) után azonnal állást kerestem és dolgoztam.

Utáltam már tanulni és azt is utáltam, hogy a szüleimhez kell mennem kuncsorogni pénzért.

Elegem volt a tanulásból. A melót nagyon élveztem és azt, hogy tőlem függ mire költöm amit megkeresek. Amikor elkezdtem a keresetemből hazaadni (kb. fél év után) a szüleim akkor kezdtek felnőttként kezelni és komolyan venni. Utána sokkal jobb lett a kapcsolatunk.

Minnél többet adtam haza (rezsire, kajára, ilyesmire) annál jobban viszonyultak hozzám. Hozzáteszem a szüleim sosem kértek tőlem pénzt. Én gondoltam úgy, hogy mivel még otthon lakok, keresek, van munkám, adok haza a közösbe. Nem sokat, kezdetben 20ezret, aztán ahogy nőtt a fizum, én is egyre többet adtam haza havonta. Mielőtt férjhez mentem és elköltöztem olyan 60-80 ezer körül adtam haza havonta. (viszont tényleg nagyon jól kerestem akkoriban, meg ugye nem volt családom, egyedül voltam, így tudtam adni a szüleimnek, meg hát, otthon laktam, akkor ez így ok)

A technikusminősítő volt 1996-ban és 2002-ben elkezdtem a főiskolát amit végül 2009-ben fejeztem be, levelezőn munka mellett. Nehezebb volt így mert a fizumból adtam haza, plusz a költségtérítést is ki kellett fizetni, de úgy gondoltam, ez így korrekt. Ameddig a sulit fizettem, addig kevesebbet adtam haza a szüleimnek, de ezt előre megbeszéltem velük, és nem is akadékoskodtak.

Most már saját háztartásom van, családom, de most végzem a mesterszakot és egy posztgraduális továbbképzést párhozamosan.

Azt hiszem 30 éves koromra szerettem meg a tanulást és utáltam meg a munkavégzést. :-D 39/N

Elsöre fura volt,hogy vége...mi lesz ezután? Kicsit rossz érzés volt,hogy nem láttam előre. Addig tudtam szeptember:suli.

Ami hiányzik abból az időből aza mindekori kiszámithatóság,tervezhetőség. Most azt tudom,hogy mikor érek haza ma. Akkor hónapokra előre tudtam.

A melóba járással nincs gond,a suliba is bekellett járni.

A nyári szünet hiányzik,én eltudom foglalni magam.

Zsebpénz nem igazán kaptam,de szereztem máshogy,most több van.

Igazából kevésbé vagyok spúr.

23 éves voltam.