Miért ilyen buta az édesanyám?

Apukám és anyukám elváltak, már 10 éve. Apa nevelt fel, de megbeszélték anyával, hogy annak ellenére, hogy anya elhagyott minket, Ő is ugyanúgy részt vehet a nevelésemben, és ha úgy adódik, együtt döntenek majd a velem kapcsolatos dolgokban. Ez így is volt mindig. Az a helyzet, hogy iskolát fogok váltani idén, és a beiratkozásra anya kísért el, még a nyár elején. Igaz, hogy mire kezdődik az iskola már 18 éves leszek (szombaton lesz a születésnapom), mégsem lehetek a "saját gondviselőm". Persze, tudom, eléggé furán hangzik ez a megnevezés, de most sajnos nem jut eszembe a helyes szó erre. Lényegében arról van szó, hogy mivel tudják az iskolában, hogy a szüleim elváltak, megkérdezték, hogy a bíróságon kinek ítélték a felügyeleti jogot, tehát hogy ki a törvényes gondviselőm. Mi pedig mondtuk, hogy apa. De, mivel a beiratkozásnál a gondviselőmnek is ki kellett töltenie egy papírt, így anyát nevezték meg, mert apa nem volt jelen, a papír kitöltése viszont sürgős volt. Ez egyébként törvényes? A lényeg az, hogy anya sajnos nem egy észlény... Ezért is van az, hogy nem szeretném, hogy Ő legyen megnevezve az iskolában törvényes képviselőmként. Mivel az igazgatóságon említették, hogy neki kell majd szülőire járnia, meg minden ilyesmi. Viszont anya nem tudom miért, de egyszerűen nem képes figyelni az emberekre. Volt egy kisebb megbeszélésünk az iskola igazgatójával, felvilágosított minket arról, hogy hogy mennek a dolgok az iskolában stb., és eközben anya még csak rá sem nézett, hanem valami papírt olvasgatott... Annyira kellemetlenül éreztem magam. Hogy lehet ennyire tiszteletlen? A szülőiken is ezt fogja csinálni? Beszélnek hozzá, Ő meg oda sem figyel majd!? Meg egyébként is, sokszor nem is érti, hogy mit mondanak neki... Valamint amikor valaki mond neki valami hosszabb dolgot, akkor Ő csak egy igent vagy nemet mond, meg ilyenek. Nem valami eszes szegény. Jelenleg van egy udvarlója, aki egy nagyon intelligens ember. Mint már említettem, néha nem is érti azt, amit ír neki... Mutatta nekem a beszélgetésüket és még én is megértettem azt, amit írt a férfi. Igaz, hogy nyakatekerten fogalmaz, de nem egy nagy kaland megérteni. Bemásolok ide egy kis részletet. Ez egy valós beszélgetés, tehát tényleg Ők irták eseket egymásnak.

Férfi : Nem voltam a múlt hét utolsó két napján. Meg kell néznem mi gyűlt össze az asztalomon és hogy mennyire erős az ügyfélforgalom (problémás ügyek / sérült autók / árajánlatok). Annak függvénye lehet. Mert ha gáz, akkor nem látom a nap végét... Ok? Van türelem?

Kis szünetet tartottam és kimentem. Meleg az este és langyos szél fúj! Ja és nagyon szép nagy udvara van a Holdnak. Láttad és érezted? Ha nem, szünetedben ki ne hagyjad!

Anya : Az jo.

Most szerintetek? Szóljak neki, hogy engedje, hogy én írjak neki? Mert én tudom, hogy kellene normálisan válaszolni a férfi üzeneteire. De hogy nézne már ki, hogy én írok egy 45 éves férfinek, aki az apám is lehetne... Na meg, ha találkoznak majd anyával úgy is látni fogja, hogy nem egy érdeklődő típus.... Annak meg nem lenne értelme.

Azt szeretném kérdezni Tőletek, hogy ilyen esetben mit lehet tenni!? Szóljak apának, hogy menjünk be az iskolába és kérjük meg az igazgatót, hogy engedje meg, hogy újra kitöltsünk egy olyan papírt? De ha annyira sürgős volt, akkor nem hiszem, hogy engedné...

És anyának hogy tudnék segíteni? Okosabb már nem lesz, de rá szeretném vezetni, hogy nem kéne hagynia elúszni ezt a lehetőséget... Mert neki eddig csak ilyen fura élettársai voltak... Apát kivéve.

17/L