MI lehet a pszichológiai háttere annak, ha valaki felnőtt férfi létére nem dolgozik?

Köszönöm a válaszaitokat. Már nem viszem semerre kirándulni, mert kerek-perec megmondtam neki, hogy vagy összeszedi magát elmegy dolgozni, és ha kicsit összeszedtük magunkat, összeköltözünk, vagy mehet isten hírével. Kiderült, hogy az én végtelen türelmem is véges. Az anyukájának is már számtalanszor elmondtam, hogy szerintem mi lenne a helyes, látszólag meg is értette, és ő is a megoldásra törekedett, gyakorlatilag mégsem csinált semmit következetesen, mindig megenyhült, a fia meg ezt természetesen kihasználta..Én toleráns vagyok, de megérteni ezt nem tudom. Hogy 10-en x éven keresztül folyamatosan a pénz körül járjon valaki agya, de a világon semmit ne tegyen érte, és totál haszontalanul teljenek a mindennapjai..felfoghatatlan. Kérdőre vontam, hogy mit akar kezdeni az életével, nem érzi-e szégyennek-nem is azt , hogy itt tart ahol, hanem hogy 0 motiváció és akarat van benne? Erre a válasz, hogy nem érzi cikinek, és senkinek semmi köze hozzá. És most mondhatjátok, hogy minek kellett így nekitámadni, de ennek már rengeteg előzménye volt, sok türelmes, finom célozgatással. Innentől kezdve leveszem róla a kezem, csak szerettem volna kicsit megérteni, hogy miért...

Már nem vagyunk együtt. Gyakorlatilag semmit nem keresett vele, ha véletlenül igen, akkor azt el is bukta. Nem igazán ment neki a dolog, ezért nem értettem, miért erőltette ilyen sok időn keresztül...