Ti hogyan látjátok a kamaszkorotokat/tinédzserkorotokat így visszagondolva? Helyesen döntöttetek mindenben vagy sok dolog van amit így "felnőtt fejjel" másképp tennétek?

Hát ha én vissza mehetnék akkor két nagy sallerel indítanák magamnak és megmondanám mi fog bekövetkezni ha nem tanul és folyton hagyja hogy az alkoholista anyám terrorba tartsa. És megmondanám az élet célomat hogy érettségire jelentkezel aztán diákhitet vesz fel és a műszaki egyetemre megy nincs vita és kő kemény tanulás!

És a sportolt pénzt meg el ne verje mert elfogy akkoriban 8-dikban 140ezer forintom volt csak a közép sulis éveim alatt szép lassan elherdáltam és egy ember át is vert egy telefonnal...

20F

Hát azt azért nem állítom, hogy folyamatos szenvedés lett volna a tinédzserkorom, mert tény, hogy voltak szép pillanatai azért.

Viszont az is biztos, hogy borzasztó sok dolgot megváltoztatnék, legszívesebben újra is kezdeném az egészet, akár már az általános iskola 5. osztályától kezdve. Valahol ott kezdett el félresiklani minden.

Nem volt túl sok barátom akkoriban, eléggé különcnek tartottak és tény, hogy adtam is rá okot rendesen. Sokszor eléggé hülyegyerek módjára viselkedtem, ezeken szeretnék utólag változtatni és inkább ismerkedni, barátkozni az osztálytársaimmal, nem pedig meglapulni a háttérben. Ma már megtanultam, hogy a jó kapcsolatok, jó barátságok sem alakulnak ki saját maguktól, hanem azért bizony tenni is kell valamit.

Szóval ezt tenném az általános iskolában és ezt tenném a gimiben is, mert ott is hasonló gondokkal küszködtem. Plusz ott elég sokat bántottak és aláztak is a többiek, ezt szeretném utólag kiküszöbölni és újrakezdeni úgy, hogy normálisan viselkedek és nem adok ezekre okot.

Egyszóval leginkább a társasági életemre fektetnék nagyobb hangsúlyt, ismerkednék, barátkoznék. Ha így csináltam volna már akkor is, talán többet tudtam volna eljárni szórakozni, bulizni, mert eléggé otthon ülős típus voltam. Voltak ugyan barátaim, akikkel eljárogattam alkalmanként, de ők más városokban jártak más iskolákba, szóval csak ritkán tudtam velük találkozni.

Ma már szerencsére elég sok emberrel jóban vagyok a mostani sulimból és szereztem új barátokat is, szóval nagyjából elégedett vagyok az életemmel. Viszont mindig ott motoszkál bennem az a keserű szájíz, hogy már felnőtt, 21 éves ember vagyok és nem fiatal, 14-15 éves, felelősségek nélküli kiskamasz.

Sajnos már nem fogom tudni újrakezdeni és visszakapni azt az időszakot, amikor még felhőtlenül és kötöttségek nélkül tudtam volna élvezni az életet.

21/F