Kismellű lányok, nektek is van olyan, hogy rátok jön ilyen pánikroham-szerű érzés a kis melletek miatt? Rám pont most jött rám, de már nem először.

Általában akkor jön elő, amikor egyedül vagyok itthon, mint most, vagy éjszaka.

Belenéztem a tükörbe melltartóba, ahol jól látszik, hogy még csak össze sem ér a két mellem, gyakorlatilag semmi nincs, és ilyen remegő sírás jön rám. Bezártam az ablakot, és üvöltöttem egy nagyot. Fogalmam sincs mi ez, de nem nyugszom megfelé, már meg vagyok ijedve saját magamtól, ez nem normális dolog. Mit csináljak, már kb. 20 perce van ez a remegő sírás, most már tényleg félek. A legrosszabb, hogy senkinek nem mondhatom el, mert mindenki elítélne miatta, nem kívánom senkinek ezt az érzést. Közben meg eszembe jut, hogy a rákos nők örülnének, ha "csak" a mellük lenne kicsi, és egészségesek lennének.

De egyszerűen így sem nyugszom meg, csak még rosszabbul érzem magam még a lelkiismeret-furdalás miatt is.

Szerintetek ez normális dolog, volt már valaki így? Ha igen, mit csinált, hogy megnyugodjon?

Nálam egyre gyakrabban jön elő, úgy, hogy előtte 5 perccel még jó kedvem van.