Hogyan állhatnék bosszút?

Bár azt mondtam nem írok de mégis.

Én csak egy általános dolgot vázoltam fel. Sajnos arról nem tudtam hogy nő vagy, így más a helyzet valamelyest, nyilván neked nehezebb lett volna megvédeni magad. ezt belátom hogy neked az én megoldásom nem volt járható.

Nem bántásból csak kíváncsiságból kérdezem. A szüleid nem tudtak az esetekről?

Értem azt is hogy nehéz a múltat elfeledni, de az első válaszomban kitértem arra, hogy vannak módok amik talán segíthetnek. (persze ez csak opcionális)

De én a magam részéről továbbra sem pártolom azt, hogy valakit azért megöljenek mert régen szemét volt. (Arányosság...) Az hogy mi lett belőle azt ő magának köszönheti. Azzal hogy ő domináns jellem sikeresen irányította az életét.

Nyilván ez téged zavar nyilván, hogy ő sokra vitte de azt ő csak magának köszönheti, nem attól lett előrébb hogy téged szekált.

Próbáld úgy felfogni a dolgokat hogy sosem késő változtatni, és nem nagy dolgokon múlik a boldogság lehet hogy neki sok pénze van nem boldog. Aztán az élet mindig körforgás szerű lehet legközelebb ő lesz áldozat.

Ha most nem áll fenn az elnyomás szerintem kár gyermekkori sérelmek miatt magadat leamortizálnod. (mivel nem tudom mi volt ezért én így gondolom)

Én teljes mértékben megértem a kérdezőt,engem rengeteg bántottak gyerekkoromban,mert kövér voltam,általános iskolában is volt 2-3olyan ember aki 8évem át idegesített,bántott!Most olyan helyen dolgozom ahol heti szinten találkozom vele,de csak köszönök neki és ha meglátom,mindig bennem van amit gyerekként csinált!

Én se tudok megbocsátani!Bennem is megvan az az érzés mint a kérdezőben,én se értem az ilyen gyökerek miért tudnak jobban érvényesülni az életben?!Igaz nekem volt lehetőségem arra hogy bosszút álljak és lehet én is antiszociális vagyok,de rohadtul élveztem a helyzetet mikor valaki másnak fájdalmat,szennedést okozhattam!Az állátokat én is imádom.

De némely ember tényleg megérett rá hogy agyonlöjjjék,levizeljék a testét és otthagyják a földön,mert még a temetést se érdemli meg!!!!

Engem is rengeteget bántottak, szekáltak, kiközösítettek, bántottak, egész gyerekkoromban, középiskoláig egyetlen haverom/barátom nem volt, akihez szólhatnék. Bosszút nem álltam, mert mégis minek? Kicsinyes, szánalmas, gyenge dolog, ami nem teszi meg nem történtté az eseményeket, az érintettet meg nem fogja érdekelni a jogossága, azt elhiheted.

Ahelyett, hogy erre pazaroltam volna az energiám (vagy akár arra, hogy a múlton keseregjek) inkább magamba invesztáltam, eredményeképp teljesen kitörtem ebből a háttérből és tök jó életet építettem magamnak.

Többet ér, ha inkább te is ezt csinálod, ahelyett, hogy a múltban élnél, mert ha nem tanulod meg elengedni a régi sérelmeket, sosem törsz ki ebből a lelkiállapotból.

"de rohadtul élveztem a helyzetet mikor valaki másnak fájdalmat,szennedést okozhattam!"

Konkrétan kinek okoztál szenvedést? Akik bántottak, vagy csak úgy spontán akárkinek, mert akkor te sem vagy különb a saját bántalmazóidnál.

Kérdező, amíg az életedben a bosszúállásra helyezed a hangsúlyt a továbblépés helyett, addig semmi nem fog változni, és továbbra is boldogtalan leszel. Bár lehet, hogy ez a célod, mert a válaszok között is csak arra reagálsz érdemben, aki olyat írt, amit hallani akarsz és veled ért egyet, minden másra csípőből van kifogásod.. Teljesen úgy írsz, mint aki nem akar javulni, pedig a te érdeked lenne leginkább.

"Könnyű mondani "lépj tovább", de senki nem mondja meg, hogyan."

Első lépése a továbblépésnek, ha - és ez csúnyán fog hangzani, de igaz - kihúzod végre a fejed a hátsódból, befejezed az önsajnálatot, másokra mutogatást és elfelejted a bosszúszomjad. Tudatosítod magadban, hogy semmi konstruktív nincs abban, ha a múlton kesegersz, és mindazt az időt és energiát, amit ebbe fektetsz, azt konkrétan elpocsékoltad. Semmivel nem lesz jobb neked, sokkal többet ér, ha ezt az energiát másra kezded használni. Bántottak, cikiztek, kihasználtak a múltban - na és? Igen, valóban rossz dolog, de nem kell kihatnia az egész életedre és nem bújhatsz emögé. Persze könnyű másokat hibáztatni a kudarcainkért, te is úgy kerülöd a felelősséget az életedért, mint a tüzes vasat, de ettől függetlenül kizárólag te felelsz az életedért, te teheted csak jobbá, és nem háríthatod a kifogásaid másokra. Tetszik, nem tetszik, ez van.

A múlt az a múlt, csak akkor fog kísérteni és nyomást gyakorolni rá, amíg engeded neki. Fejben dől el, kell hozzá kitartás és nem könnyű meló, de valamit valamiért. Önbizalmat növelni simán lehet kisebb-nagyobb kitűzött célokkal, amiket lassanként elérsz, ha életképtelen vagy, akkor feszegesd a határaid, apránként vegyél magadra egyre felelősségteljesebb dolgokat. Nem halnál bele abba sem, ha nyitnál emberek felé, még ha óvatosan is, de ha elkönyvelsz minden embert szemét disznónak, attól még te maradsz besavanyodott és magányos, nem pedig ők. vannak értékes emberek a világon, akik sokat hozzátesznek, neked pedig egy barátra vagy egy pszichológusra több szükséged van, mint hinnéd. De persze ezért tenni kell, az meg már nem olyan vonzó..

"Bizonyára itt mindenkinek van szerető családja, aki támogatja, de van, aki csak magára számíthat. úgy azért jóval nehezebb."

Francokat. Átestem azon, amit te írtál, emellett a családomról annyit, hogy apám kőalkoholista, anyám pszichiátriai eset (borderline), a családomtól több fájdalmat és megaláztatást kaptam, még amikor szóba álltam velük, mint az összes iskolás társtól (pedig mint írtam, erről szólt az életem óvodás koromtól 15 éves koromig). Mégis élő példa vagyok a happyendre, hiába jün valaki hátrányos helyzetből. Nulla segítséggel, mindent egyedül értem el, és nem, baromira nem volt könnyű, de küzdés és önfejlesztés nélkül valszeg most valahol teljesen elveszve, lecsúszva evezgetnék az önsajnálat tengerén, vagy nem is lennék életben.

Ha te ehelyett inkább hajtod azt a múló álelégtételt, amit a bosszú tud adni az embernek, akkor tedd, szíved joga. Majd megbánod, amikor késő lesz összeszedni magad.