Mi értelme az életnek ha csak a szenvedés és a lenézés, meggyalázás éri az embert? Lent

"Pedig mindig ugy gondolkozom,hogy ezt meg azt igen én bizony megtudom csinálni.Ha valaki azt mondja,hogy ezt nem lehet én mindig azon agyalok,hogyan lehetne...

De sajnos a legnagyobb probléma ,hogy azon is nagyon sokat gondolkozok,hogy és hogyan "szabadulhatnák meg gyötrelmek nélkül e életemtöl."

Mit tudsz megcsinálni, és eddig mit próbálkoztál azért, hogy jobb lehessen? Azzal az ember tényleg nem megy semmire, mert mondogatja magának semmitmondóan, hogy "megtud csinálni mindent", attól még nem válik meggyőzővé.

Helyes gondolkodás alatt nem csak azt lehet érteni, hogy megváltoztatod a külsőd, hanem az is a helyes gondolkodás módja, ha eltudom fogadni azt amim van, a magam módján keresem az örömömet az életben, és elítélem azt, ami nem jó nekem.

Pl. nekem is vannak az ismerőseim között olyanok, akiknek furcsák a fogaik, de ez egyáltalán nem teszi őket ellenszenvessé a szememben, sőt ilyeneknek nagyon jó párkapcsolataik is voltak:) és nem is valami gazdagok, de a személyiség a helyén van. Környezettől is függ, az is megtudja határozni nagyban az életedet, nem mindenkinek olyan az értékrendje, hogy lenézzen másokat felületesen.

Az egy dolog, hogy valaki a külsöjére panaszkodik, ami természetéből adott, vagy az anyagi helyzetére, de ha valami hülyének néz, annak lehet, hogy megvan az oka. Pedig törekedhetek arra, hogy legalább hülyének ne nézzenek, ha már tökéletlennek tűnők valaki szemében, és aszerint viselkednem, de hát mindenkinek a maga dolga.

Nekem is kicsit furcsák a füleim, amit néha szoktam utálni, de senki sem szokta negatívan megjegyezni, többnyire úgy hordom a hajamat, hogy ne eltakarja, azon kívül meg sok más szép is lehet az emberen. Én is ismerek olyanokat, akiknek elálló a fülük, de ettől senki sem tartja őket ocsmánynak.

A hozzáállás és felfogás nagyon sokat számít, bárki bármit is mond.