Kapunyitási pánikban szenvedek. Mit tehetnék?

23 éves vagyok, most fogok diplomázni nyáron, sokat csúsztam, de már csak a záróvizsga van hátra. Az egyetemet könnyen és jó jegyekkel végeztem (nem buliztam soha), de a záróvizsgától rettegek, mert a tételek hosszúak és bonyolultak. Ráadásul tudom, hogy a tanárok nem valami jóindulatúak. Rettegek, hogy nem fog sikerülni. A szakdolgozatom rémálom, egyébként 3-as lett, de nem arról írtam, amiről akartam és összecsapott munka lett. Pedig, ha akkor tudtam volna, hogy ennyire elhúzom, akkor nem siettem volna ennyire a megírásával...Folyton ostorozom magam emiatt és szégyellem az egészet. Tavaly vizsgáztam volna, de nem mertem elmenni, úgy éreztem nem vagyok rá felkészülve. Vannak 50 oldalas tételeim és nem bírom fejben tartani az egészet.

Szerettem volna tanári mesterre menni alapszak után, mert a pedagógia és a nevelés érdekel, de aztán el is vetettem. Szeretnék mielőbb munkába állni, de eddig még csak diákmunkáim voltak. Nem akarok életem végéig így lebegni a semmiben, de úgy érzem megrekedtem. Nem tudom merre tovább, mi akarok lenni, mi az amivel keresni is tudok stb.

Most csinálok egy bérügy OKJ-t, ami egyáltalán nem érdekel, és állítólag borzasztó vele dolgozni (rokonom is bérügyintéző), de legalább keresnek embert, mert mindig felmondanak az emberek, akik már nem bírják...

Közben az összes volt osztálytársam külföldön dolgozik, akikről tudom, hogy alig mentek át nyelvből, mind megtanulták kinn. Nekem van nyelvvizsgám is, de már legalább 5 éve nem is használtam egyáltalán, alig emlékszem valamire...

Közben olvasom itt is gyakorin, hogy mindenki már 18 éves korától keményen dolgozik a céljaiért, amiket már ovis kora óta tud és amint nagykorú lett, azonnal el tudott költözni albérletbe stb.

Én nagyon szeretnék már dolgozni, de nem tudom, hogy mit és hogyan.

Nagyon magam alatt vagyok és félek, hogy most sem lesz erőm elmenni vizsgázni.

Egyébként kicsi korom óta hallgatom anyától, hogy mennyire utál dolgozni, meg ebből áll az élete, hogy reggeltől estig talpon van, dolgozik kevés fizetésért és ezzel ment el az élete, ő sose szórakozhatott és ő sosem jutott feljebb anyagilag sem hiába minden küzdelem (szakmunkása van, eladóként dolgozott mindig).

Volt valaki ilyen helyzetben? Hogy szabaduljak a bénító rettegéstől? Mi lesz ha nem sikerül a diploma? Mit tanuljak tovább, hogy értelmes munkám lehessen?

23L