Baj, ha "nincs jövőképem"?

16 vagyok, egy művészeti szakközépbe járok vidéken, grafikus szakra, és bár szeretem, van a rajzhoz tehetségem, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezzel, vagy egyáltalán hasonlóval szeretnék foglalkozni.

"Zseni" nem vagyok, kell, hogy tanuljak, de viszonylag jó a felfogásom. Van pár dolog, amiben állítólag kiemelkedek (angol, magyar), a szak- és közismereti tárgyakból is jók az eredményeim. Alapvetően humán beállítottságú vagyok, de a reál tantárgyakkal sem "szenvedek".

Érdeklődő embernek tartom magam, de (mostanában) kevés a motivációm, sok tényező nagyon lehúz, úgy érzem mindennel felszínesebben foglalkozok, mint szeretnék.

Lassú vagyok.

Nincsen még csak halvány elképzelésem sem, hogy milyen irányban/hol szeretnék tovább tanulni. Persze nyilván tudnék mondani akármit, hogy mondjuk tanár leszek (egyébként vannak ilyen ambícióim, de sok szempontból nem tartom magam alkalmasnak a dologra), vagy pszichológus, mert miért ne..de minek?

Nem arról van szó, hogy nem érdekel semmi, de nem érzem azt, hogy egy konkrét dologgal akarok foglalkozni. Nincsen távolabbi célom, ami felé haladok, csak úgy sodródok előre, várom a lehetőségeket, rácsodálkozok mindenre.

Mondhatjuk, hogy maximalista vagyok, talán ez is nagyban hozzájárul a problémához. Ha kételyeim vannak, hogy nem tudok eléggé elkötelezett lenni valami iránt vagy nem lehetek benne a legjobb, akkor úgy gondolom, nem érdemes foglalkozni vele.

Egyszerűen csak választanom kéne valamit?

Egyébként én ezt nem feltétlenül érzem problémának, és nem negatívként élem meg, de mégis, ha valaki kérdez arról, hogy mik a TERVEIM, vagy hova szeretnék TOVÁBB tanulni, idegesít, és szörnyen frusztrált leszek.

Erőltetettnek érzem, és megijeszt, hogy így „meg kell, hogy szerkesszem” az életem, illetve az is megijeszt, hogy nekem nincsenek ilyen mélyen gyökeredző határozott elképzeléseim, csak ötleteim esetleg. Vannak terveim holnapra, a jövő hétre, még talán nyárra...de egy évre? Ki tudja.

Megcsinálom a matek házit, de hogy mi a valódi célom mögötte, abban már nem vagyok biztos..haha.

Mitöbb, ugye nem csak egy szakmából áll az élet, de magánéleti meg minden egyéb szempontból is erősen bizonytalan vagyok, illetve félek attól, hogy nem merek majd olyan életet élni, amilyenre tényleg vágyok.

Nem veszem elég komolyan, vagy pont, hogy túl komolyan veszem?

(Min) kéne változtatnom?

Igazán jó lenne, ha valaki elolvasná ezt a kicsit szétesett eszmefuttatást, valamennyire értelmezné, és még hozzá is tudna járulni valamilyen építő gondolattal.